Könyvtárak a Second Life világában

A globalizáció terjedésével, az Internet térnyerésével párhuzamosan a könyvtárak körében az a kérdés merült fel, hogy hatáskörüket terjesszék-e ki a virtuális térre, biztosítsák-e a virtuális felhasználók számára az információt. A virtuális térbeli megjelenésük, különös tekintettel a Second Life virtuális világra, olyan gazdag lehetőségeket tartalmaz, amelyek felismerésének ideje az Egyesült Államokban már elérkezett. A könyvtári szolgáltatások virtualizációja hozzájárul a felhasználók megtartásához és újabbak vonzásához. Mindazonáltal az előnyök mellett nehézségekkel is szembe kell nézniük, amik még az úttörő országokban, könyvtárakban is a virtuális könyvtárak jövőbeli meglétét kérdőjelezik meg.

  

A Second Life nem csupán egy közösségi tér, ami alkalmas az ismerkedésre, kikapcsolódásra; felismerték oktatási, információmegosztási, együttműködési lehetőségeit. Ezt bizonyítja maga a tanulmány is, melynek vizsgálatából kitűnik, hogy interjúk, fókuszcsoportos, kérdőíves felmérések segítségével tudományosan vizsgálhatók a virtuális könyvtárak. A legfontosabb szempont, hogy felismerjék, milyen a virtuális felhasználók információs igénye, illetve mennyire népszerűek az egyes virtuális szolgáltatások. Egyáltalán van-e létjogosultsága a Second Life világában a mesterségesen létrehozott könyvtáraknak? A cikk amellett hogy a Second Life rendszer bemutatására vállalkozik, vizsgálja a virtuális könyvtárak hasznosságát, szolgáltatásait. Elsősorban az Olathe Second Life Library keretében végzett kutatás módszereit tárja fel, és a kiértékelt eredményekkel olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. a hagyományos és virtuális felhasználók információs igénye különbözik-e, hogyan kell irányítani és végrehajtani a virtuális könyvtárak projektjét, vagy mit tartogat a jövő a virtuális könyvtárak számára.

Virtuália: a második élet

A vizsgálat azért összpontosítandó a Second Lifera, ugyanis e virtuális világ az egyik legnagyobb és legismertebb a világhálón. Felnőttek ismerkedése, kikapcsolódása volt a kezdeti célja Linden Labsnak, a megalkotónak, de hamar felismerték a rendszerben rejlő egyéb tanulási, kommunikációs, határokon átívelő együttműködési lehetőségeket. Ezt a vonalat képviselik a virtuális világban megjelent könyvtárak is. Kezdetben egyetemek, kollégiumok hozták létre virtuális kampuszukat, majd velük együtt virtuális könyvtárak is megalakultak. Két típusuk jött létre: az egyik egy létező könyvtár virtuális mása, fiókkönyvtára, a másik viszont egy direkt virtuálisan létrehozott intézmény, ami korábban nem létezett. Ellenben közös a céljuk: új felhasználókat igyekeznek szerezni speciális virtuális szolgáltatásokkal, miközben népszerűsíteni kívánják hagyományos szolgáltatásaikat, vagy a könyvtári munka előmozdítása érdekében kapcsolatot teremthetnek könyvtárosokkal az egész világból.

Virtuális szolgáltatások

Olyan 3D-s szolgáltatásokat kínálnak, amik azokat is becsalogathatják, akik amúgy nem járnak könyvtárba, vagy a meglévő olvasók számára nyújtanak valami plusz szolgáltatást. Sőt azt is kiküszöbölhetik a virtuális térben rendezett programmal, hogy ne kelljen a könyvtár épületét a valóságban, zord időjárási körülmények közt megközelítenie az olvasóknak. A Second Lifebeli első szolgáltatott gyűjtemények még csak webes forrásokhoz vezető linkgyűjtemények voltak, azonban ez nem keltette fel a használók érdeklődését. Ugyanúgy kiderült, ez a világ nem alkalmas hosszú szövegek olvasására, és a hagyományos könyvtári szolgáltatások is elenyészőek. A hangsúly a tájékoztatás terén a Second Liferól szóló használati kérdéseken, információkon, érdekes helyek ismertetésén van. A fő látványosság a virtuális, 3D-s kiállítás, beszélgetés, könyvklub, író-olvasó találkozó, digitalizált régi könyvek bemutatása, helyismereti örökség közvetítése, előadások tartása, drámafelolvasás, történetmesélés élő zenével, hanggal egybekötve. Speciálisan virtuális világra kifejlesztett program a Second Life vidékein tett túra.

A virtuális tér buktatói 

A számos előny ellenére azonban vitás kérdések, problémák is felmerülnek a virtuális könyvtárakkal, virtuális világgal kapcsolatban, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy ma hazánkban más országokkal egyetemben nem került bele a köztudatba a modernizáció ezen iránya.

A virtuális könyvtárak létrehozása körültekintő menedzsmenttevékenységet, időt és gyakran költségeket is igényel. Ha eldöntötték a részvételt, szükséges megtalálni a megfelelő helyet. Ha a virtuális könyvtár elbújik a hatalmas térben, egy kevésbé frekventált szigeten, akkor nem lesz megfelelő a látogatók száma, az egész létesítmény megléte válik kérdésessé, értelmetlenné. A résztvevő könyvtárosok munkaidejüket nem áldozhatják erre a tevékenységre, ugyanis a hagyományos feladataik elvégzésére kell összpontosítaniuk. Egymással való szembekerülés forrása is lehet a munkahelyen a virtuális könyvtár igazgatása, ugyanis sokan csak egy játékot, hóbortot látnak benne, a valós könyvtár pedig nem lehet meg a könyvtárosok munkája nélkül. Így aki szenvedéllyel, lelkesedéssel áll hozzá a virtuális könyvtár működtetéséhez, csak az képes arra, hogy munkaidő után, hétvégén ezzel foglalkozzon szabadidejében. Ráadásul az esti, hétvégi órák sokkal látogatottabbak, ekkor van igazán szükség önkéntes könyvtárosra a virtuális pult mögött. Ezek mellett minimális költségek is felmerülhetnek, amikre a könyvtárak örökös anyagi gondjai mellett nem mindig tudnak forrásokat elkülöníteni. A virtuális terület, épület, bútorok vásárlása mind pénzbe kerül, amiket csak ritkán finanszíroz adományozó.

Magára a virtuális világnak a hátrányaira a cikk csak annyiban tér ki, hogy a komolytalan felhasználók, akik másokat zaklatnak, kötekednek velük, negatívan befolyásolják a virtuális világról alkotott véleményünket. Mindez abból fakad, hogy nincs személyes jelenlét: mindenki egy általa létrehozott avatar mögé bújik, elrejtve a saját maga személyiségét, és olyanná válik, amilyenné csak kíván. Az már nem kerül megemlítésre, pedig véleményem szerint a virtuális világ legnagyobb hátránya, hogy használata közben a normális élet háttérbe szorulhat, megváltozhat a személyiség, és túlzott fogyasztása a valós élet megromlásához, kapcsolatok felbomlásához, elidegenedéshez vezet. Kapcsolatokat teremthetünk az egész világról, de mit ér ez akkor, ha a közvetlen környezetünkből eltűntek az emberek.

Kihívás

Hogy a könyvtáraknak miért érdemes mégis belefektetnie ebbe a tevékenységbe? A választ az Olathe Library igazgatója fogalmazta meg a cikkben. A könyvtáraknak új technológiákat kell megismerni, hiszen a digitális bennszülöttek felnőtté válása révén a jövőben megnő a technika használata, így a virtuális világ is előtérbe kerülhet. A könyvtárosokra ennek felismerésével úttörő szerep hárul, ami már a Second Life projektben való részvétellel is megvalósul. 


Készítette:
Orbán Zsófia
2014. 04. 14.

Eredeti tanulmány:   

Chow, Anthony S. [et al.]: The Information Needs of Virtual Users: A study of Second Life Libraries. The Library Quarterly 82. évf. 4. sz. (2012). p. 477-510. A hozzáférés módja: http://www.jstor.org/stable/10.1086/667436