Zeneszerzést, pontosabban zeneoktatást, leginkább iskolai környezetben volt lehetséges a régebbi időkben. Európában a közép- és újkorban ez még szinte kizárólag egyházi kereteken belül történt, majd a 18. és 19. században a középrétegeknek is elérhetővé vált a zeneoktatás, előbb magántanárokon keresztül, majd később már ez is szervezett körülmények között folyt tovább.
A zeneszerzés alapjait szolfézsórán lehetett és lehet ma is megtanulni. Itt lehet elsajátítani a melódia, a harmónia és a ritmus olvasását és írását, a zenei emlékezet fejlsztését, a ritmus-, a metrum-, a funkció- és a formaérzék képzését, valamint diktálás útján megbarátkoznak a zene írással is. Ez utóbbi feladat azért is lényeges, mert több készség is szükséges az elvégzéséhez, illetve a későbbiekben ezek a gyakorlatok fogják a leginkább segíteni a zeneszerzőt. Mondani sem kell, hogy mára már rengeteg szolfézs és zenei tankönyv létezik mind Magyarországon, mind a világ többi táján, ami segíti az emberek (elsősorban gyerekek) zenei tanulását.
Sajnos a tapasztalat az, hogy a magyar zenei szaklapok sajnos nem nagyon foglalkoznak a témával, inkább kritikákat, leírásokat tartalmaznak. Talán az egyetlen kivétel a Magyar Zene c. folyóirat, melyben ténylegesen vannak olyan cikkek, melyek segítik a zeneszerzőt, illetve a zeneszerzést. Hasonló külföldi folyóirat az angol Songwriting and Composing Magazine. A témában leginkább nem “hivatalos” forrásokból, hanem blogokban és videóblogokban lehet ismereteket szerezni. Néhány példa: Avid Sibelius, Makemusic Finale, MuseScore.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése