A Manga és a könyvtárak viszonya Japánban

     A történelem folyamán számtalan alkalommal találkozhattunk tiltott könyvekkel. Érdekesebbnél - érdekesebb történet fűződik e fekete listás könyvekhez, ilyen izgalmas a Japán Manga műfajának esete is. Több IFLA konferencia anyagában is olvashattunk gyerekpornónak titulált betiltott Svéd könyvekről de ugyanúgy Mangákról is. E cikk fő kérdésköre az effélének titulált fekete listás irodalom helye a közkönyvtárakban. Kellene Manga legyen a könyvtárak polcain vagy óvnunk kéne e műfajtól az olvasókat? El kellene ítélnünk a Manga kedvelőket, akik olvassák, szeretik és terjesztik azt? Igen nehéz és súlyos kérdések. De foglalkoznunk kell velük, annál is inkább, hogy a 19. században útjára indított Japán Manga lassan világhódító műfaj lett, a fiatalok világszerte csodálattal olvassák és nagy érdeklődéssel keresik. Ugyanakkor e cikkben előkerül néhány nagyobb Mangával kapcsolatos vita, a Manga megjelentetésének aktuális helyzete illetve szóba kerül az is, hogy e műfaj hogyan gazdagíthatja a Japán könyvtárakat.

A Manga kiadás Japánban

     A manga kifejezés a Hokusai nevű illetőtől származik, ő találta ki e műfajt mely rajzolt humoros és kritikai animációk, melyek később törtánetre alapozott, filmszalag szerű animációkká fejlődött. Ez az, amit lényegéban ma Mangának hívunk.

     Angolra többnyire a hosszabb történetű műveket fordították, éppen ezért Az Egyesült Államokban e műfajt lényegében "grafikus regényként" ismerik. Azt már kevesebben tudják, hogy a Manga nem csak fiktív, de nonfiktív is lehet, tartalmazhat történeteket, valós történelmi eseményekre alapozódhat, lehet egy-egy biográfia illetve más, többek közt tananyagokkal is összekapcsolható. Ami a megjelenési formáját illeti, egyaránt nyomtatják folyóirat és könyv formátumban is. 

Sajátosságként emlegethetjük, hogy mindenik kiadott számnak megvan a maga célközönsége, úgy, mint a fiúk, lányok, fiatal férfiak, fiatal nők, felnőttek stb. Egy 2o1o - es felmérés szerint 288 Manga folyóirat látott napvilágot. Ebből mintegy 65 volt gyerekeknek és fiataloknak szánva (28 fiúknak, 38 lányoknak) és 223 21 év felettiek számára (6o - fiatal férfiaknak, 61-fiatal nőknek, 15-öt classified as boys-love, 122 karikatúra és 65 egyéb). A gyerekeknek szánt Mangáknak igazából kettős céljuk van: egyszerre igyekeznek szórakoztatni és egyfajta tanulási segédletet illetve alternatív tananyagot nyújtani. A Manga műfaját igen gyakran vádolták azzal, hogy egyes példányai nem megfelelő tartalmakat szolgáltatnak fiatal olvasóik számára. A jelenlegi divat a kislányoknak szánt Manga, mely szexuálisan rendkívül explicit ábrákkal van tele tűzdelve, mely grafikákat fiatal felnőtt nők készítik. Ezeknek a Mangáknak a többsége a fiukat és a fiatal férfiakat célozza, a lányok és a fiatal nők körében igazából nincs olyan széles körben elterjedve, mint az az előbbi gondolatból tűnhet, viszont tény, hogy egyes példányokból valóban több, mint egy millió példányt nyomtattak.

A Manga fölötti vita

Amint már korábban szó volt róla, a Manga Hokusai nevéhez fűződik, aki a képregények humoros illusztrációinak témájaként a gazdag illetve a jó módú emberek életét figurázta ki, vagy természeti csapásokat és járványokkal kapcsolatos eseményeket ábrázolt mondhatni irónikusan - szatírikusan. Miután Japánban a Szamuráj központú társadalom, modern, indusztriális társadalommá vállt a 19. század végén, a Manga a hatóságokat kezdte el humoros kritikákkal illetni. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy, olyan kiadványokat is készítettek, melyeket oktatási célokra szántak, mint érdekes és figyelemfelkeltő iskolai segédanyag a tanuláshoz természettudományokból, technológiából, földrajzból, és egyéb általános tárgyakból. A 19. század végétől kezdődően folyamatosan jelentek meg oktatási célzatú Mangák, az egyéb tárgyú kiadványok mellett, egészen napjainkig.

Ami a könyvtárakat illeti, 19oo - as évek elején, a két világháború között mintegy 7oo közkönyvtár működött Japánban, melyekből néhányban - fizetés ellenében ugyan - de működött néhány fiataloknak szóló külön szolgáltatás is. Ezek a könyvtárak megengedték a fiataloknak, hogy a könyvtár épületében olvassanak könyveket, meleyk közt akadt jó néhány nevelő jellegű Manga is. A gyermekek szinte lerohanták ezeket az intézményeket, csakhogy Mangát olvashassanak. Erre a kiadók is felfigyeltek, így egyre több Mangát kezdtek kiadni.

A nagyszámú Manga "fogyasztás" a hatóságok figyelmét is felkeltette, a  Belügyminisztérium ugyanis elrendelte, 1938 -tól kezdődően, hivatalosan egészen a második világháború végéig, hogy fel kell ügyelni és szigorúan ellenőrizni kell, hogy mit is olvasnak a jövő felnőttjei, többek közt a Mangákat is ellenőrizni kellett. Ez természetesen nem kedvezett a Managa alkotóinak és a kiadóknak, így igyekeztek olyan tartalmú magazinokat - könyveket kiadni, melyek történelmi jellegűek, többnyire csatákról szólnak, remélve, hogy a hatóságok így kevésbé kötnek majd bele a tartalmukba.

A kormány komolyan gondolta az információ áramlás ellenőrzésének ügyét. Egyre több könyv és folyóirat került "fekete listára".

A II. világháború után nemcsak betiltottak egyes könyveket, de a megjelenők tartalmát is cenzúrázták, így a gyerekkönyvek és a Mangák tartalmát is. Ebben az időszakban jöhetett létre és élhete virágkorát a könyvkölcsönző vállalkozás, mely lényegében videótékaként működött, csak épp Mangákat lehetett innen kölcsönözni. A megvásárlásuk túl drága és veszélyes volt, a könyvtárak meg nem igen adtak Mangát a gyerekek kezébe, a kölcsönzés volt tehát az ideális megoldás. A kölcsönzésnek köszönhetően a gyerekek olvasmányait már senki nem ellenőrizte és bármit kézbe vehettek lényegében, így a nem feltétlen nekik szánt tartalmú Mangákat is- a tanulásra szántak mellett, hiszen a kölcsönözhető magazinok java része túl sok erőszakos tartalmat és expliciten kifejezett szexualitást tartalmazott. Ekkortól kezdték el nagyon komolyan gyerekpornográfiával vádolni a műfajt. Az 195o - es években az első fiatalok védelméről szóló rendelet többek közt ez ellen is fellépett a helyi önkormányzatokkal és kormányszervekkel együttműködve, és máig igen nagy figyelmet szentek e kérdéskörnek. Ez a rendelet javaslatára jött létre két fő kategória, melybe a jó és a ártalmasnak titulált könyveket sorolta egy, erre a célra létrehozott, bizottság.

Ugyancsak az ötvenes évekre tehető - valószinűleg az említett rendelet hatásaként - a Manga egy új válfajának megjrlenése is, melyben a szerzők igyekeznek realisztikus történeteket feldolgozni, azonban ezt teletűzdelik igen erőszakosra sikeredő erőszakos csata jelenettel. Szintén nonsznszként - szerintem tiltakozásként - könyvelhető el, hogy ekkoriban igen nagy számban publikáltak szeszuális jellegű kifejezésekkel teli műveket is. A 7o - es években mégtöbb Manga történet látott napvilágot - ekkor már folyóiratokra alapozott könyvek jelentek meg. Twrmészetesen az iskolák vezetősége és a szülők erősen tiltakoztak ellene, mint ártalmas irodalomtól. Annyira féltették a gyermekeket, hogy a helyi önkormányzatokat azzal a kéréssel keresték meg, hogy korlátozzák a Mangák szóló - pontosabban kifejezés használatát.

Manga a könyvtárakban

Amiután elrendelték és törvényre juttaták a jó és az ártalmas könyvek szabályozását, ezt be is vezették 195o-es Könyvtári Törvénnyel illetve 1953-as Iskolai Könyvtárak Törvényével. Elengedhetetlenné vált a gyerekek és a fiataloknak szánt könyvtári szolgáltatások átértékelése. Ez ügyben az első, egész országra kiterjedő találkozóra 1955-ben került sor, amikor a Mangák helye a közkönyvtárakban- volt a fő téma. Az iskolai könyvtárak fele felajánlotta a tanulási célra szánt Mangáit, de a közkönyvtárak gyermekkönyvtárosai erősen hezitáltak affelől, hogy egyáltalán bármilyen Manga legyen a polcaikon. Mindez a tiltakozás érdekes módon a Japán Könyvtárosok Egyesületének politikája ellenére  történt, hiszen ott meg nem sokkal korábban, 1954 májusában intellektuális szabadságot támogató egyezményt szavaztak a könyvátrakban - életkorra való tekintet nélkül. Azon könyvtárosok, akik azért tüntetnek - tiltakoznak a Mangák könyvtárba való bekerülés ellen, nyomatékosítani igyekeznek azok szexualitást, erőszakot és szegregációt kifejező aspektusukat, ezzel indokolva, hogy szerintük nem kellen a könyvtárak csekély beruházási keretét Mangákra költeni. Azon könyvtárosok, akik a könyvtárak szellemi szabadságát támogatják, azon vannak, hogy mindenféle könyv legyen a könyvtárbak polcain, így tehát Mangák is azok számára, akik ígényt tartanak rá. Jelenleg azt hiszem egy megfelelő megoldás van életben: a könyvtárak azon Mangák közül válogathatnak, melyek edukacionális jellegűek. Egy másik megoldás lehet a Mangák beszerzésre, az, hogy a könyvtár egy külön gyűjtemény részeként gyűjti a Mangákat. Például a Kyoto Seika Egyetemen egy Manga múzeum működik a könyvtáron belül, mivel az egyetem keretében lehet Mangákra is szakosodni. 

Manga az iskolai könyvtárakban

A modern Japán társadalomban nagyon sok olyan tanulási célzatú kiadvány lát nap világot, melyet Mangaként adnak ki , de tanulási - tanítási segédletnek szánják, éppen ezért az iskolai könyvtárak polcain elvileg ott kellene legyenek ezek a könyvek - folyóiratok is. Van néhány standard Manga gyűjtemény, mely ott van majdnem mindenik iskolai könyvtárban. A 7o-8o-as években több vita is volt ezzel kapcsolatban, hogy helye van-e a Mangának az iskolában. Végül arra jutottak, hogy igenis hasznos is lehet, amennyiben megfelel néány alapvető kritériumnak, melyek segítségével ki lehet szűrni az ártalmasnak elkönyvelt Mangákat. E kritériumsor a következőképp alakult:

1. Kiváló - e az illusztrációk képminősége?

2. Szándékosan előfordul-e vulgáris kifejezés a nyelvezetében?

3. Tiszteletben tartja-e az emberi méltóságot?

4. Természetesen fejti-e ki a történetet?

5. Megpróbálja-e befolyásolni az olvasók véleményét vulgáris kifejezéseket használva?

6. A történet felmagasztal - e bármi gonoszt vagy igazságtalanságot?

7. Dicsér-e bármilyen háborút, harcot vagy erőszakot?

8. Diszkriminál-e gyenge, elesett vagy sérült személyt?

9. Mellőz vagy elferdít-e akadémiai megállapításokat vagy történelmi tényeket?

10. Alkalmas-e az olvasni vágyók számára?

11. Van-e törés az adaptáció és az eredeti mű közt?

12. A könyv kötése és a papír minősége megfelel-e annak, hogy sok felhasználó kézbe vegye?

Összegzés

A Japán könyvtárosok még mindig jobban kedvelik a többnyire szöveget tartalmazó anyagokat a szines, figyelemfelkeltő képregényekkel és képes könyvekkel szemben. Ugyanakkor azzal is tisztában vannak, hogy a felnőtt illetve a tinédzser érdeklődök megtalálhatják a számukra érdekes Mangákat a Manga - könyv - kávézókban, vagy épp aprópénzért az antikváriumokban vagy használt könyv kereskedésekben. De mi a helyzet a gyermekekkel? Őket nem vagy csak alig lehet lekötni hosszú szöveges olvasmányokkal. Ők az internet, a mozgókép, az audiovizualitás és a Manga világába születtek bele, másképp kell rájuk hatni, hogy olvasni, tanulni és gondolkodni kezdjenek. Erre viszont ideális lehet a tanulási segédletnek vagy egyenesen tanulásra szánt Manga. Tehát meg kell válogatnunk, oda kell figyelnünk, hogy mi kerül a gyermekek kezébe a könyvtár polcairól de a Manga nem csak ártalmas lehet, sőt, ezért igenis helye van, helye kell legyen a könyvtárakban.

Eredeti cíkk:

Yasuyo INOUYE (Dokkyo University): Manga and Libraries in Japan
Megjelent az IFLA honlapján, elérhető a következő címen: ifla.org/ ... /manga-inouye.pdf (2016.04.20)