keresés

2016. április 27., szerda

Közösségi tér létrehozása: Nyílt hozzáférés, könyv lopás és az ókori könyvtárak epigráfiája

A cikk az athéni agorán egykor működő nyilvános könyvtárról szól, amely Pantaenus tulajdonában állt. Nyilvános intézmény lévén feliratok tájékoztatták a betérőket a nyitva tartási időről (reggeltől délig) és kérték a támogatókat, hogy ne lopják el a gyűjteménybe tartozó tekercseket, mivel megesküdtek rá. Látható, hogy már az ókori görögök is komolyan vették a könyv lopást, mivel számos felirat utal rá. Például egy rodoszi könyvtár felirata kifejezetten tiltja a könyvek kivitelét az épületből. 

Mivel a könyvek és tekercsek anyaga igen drága volt és ritka, emellett elkészítésük is rengeteg időt és nagy szakértelmet igényelt, érthető, hogy a könyvtárosok megtettek minden tőlük telhetőt, hogy megvédjék az állományt. Ők maguk esküt tettek, hogy nem lopnak, míg a könyvtárat támogató személyek nem vihettek ki semmit az épületből. Ez a középkorban sem változott, sőt a könyvtárosok még drasztikusabb módszereket vetettek be a könyvtolvajok ellen: a könyveket láncokkal védték, és akiket ez sem tántorított el, arra átkot szórtak.
A támogatók nem csak a könyvtárba lépéskor vagy az épület belsejében találkozhattak feliratokkal, hanem a bejárat előtt található szobor talapzatán is, amely a könyvtár védnökét/pártfogóját ábrázolta. Az írás emlékezteti az embereket Pantaenus a városért tett szolgálataira, és a könyvtárat nagy egészként írja körül.

A cikk írója sok időt töltött az Iowai Egyetem Központi Könyvtárának Digital Scholarship & Publishing Studio részlegén. Megállapította, hogy az intézmények a kirakott feliratok, térképek és plakátok segítségével kommunikálnak a betérőkkel. Mivel dolgozott már közkönyvtárban és magánkönyvtárban is, jelentős különbségeket figyelt meg, például ha elmegy utóbbiba, úgy érzi, mintha börtönbe ment volna.
Az információszervezés területén a szerző összehasonlítja az ókori könyvtárakat a maiakkal. Míg a rómaiak ún. sillybát használtak a tekercsek és könyvek címkézésére (a katalógusban való keresést segítve) addig napjaink könyvtárosai metaadatokat (cím, szerző, stb.) használnak. Emellé társul még a nyílt hozzáférés jegyében megosztott tudás is. A szerző példának hozza az athéni American School of Classical Studies digitális gyűjteményét, amely készítői az ókori görögökkel kapcsolatos bárminemű információt a legszélesebb közönséghez kíván eljuttatni.

Végül olvashatunk arról, hogy mennyire változott meg a könyv lopás az elmúlt 25 évben. A számítástechnikának köszönhetően ma már megtekinthetjük többek között Gutenberg bibliáját vagy ókori szerzők munkáit, emellett múzeumok gyűjteményét is, a cikk példának a Walters Art Museum-ot említi. A könyvlopás tehát már nem csak fizikai, hanem digitális úton is megtörténhet. A cikk záró mondata a modern könyvtolvajokról tökéletesen összhangba hozható a nyílt hozzáférés szellemiségével. “Minden kétséget kizáróan megérdemelnek egy igazi könyves átkot, emellett pedig egy ingyenes másolatot arról, amit elloptak.

A cikk 2016. február 26-án jelent meg Sarah E. Bond blogján, aki az Iowai Egyetem munkatársa, emellett több folyóiratba is publikál.
https://sarahemilybond.wordpress.com/2016/02/26/creating-a-public-space-open-access-book-theft-and-the-epigraphy-of-ancient-libraries/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése