Recenzió
Mesterséges intelligencia és határterületei
Interjúk kutatókkal / [szerk. Kömlődi Ferenc]. - Budapest : Akadémiai Kiadó, 2007. – 239 p. : ill. ; 25 cm. ISBN 978-963-05-8218-6
A mesterséges intelligencia szó hallatán legtöbbünknek pár évvel ezelőtt még valószínűleg a sci-fik világa jutott eszébe, úgy mint Steven Spielberg filmje, vagy az Én, a robot. Bár a valóság még mindig távol áll ezektől a fantáziavilágoktól, az évek múlásával egyre több olyan eszköz válik háztartásaink részévé, amelyek ennek az igen csak valós tudományágnak a termékei. Annak bizonyítékául, hogy kis hazánkban éppoly jeles kutatók tevékenykednek (és érdemelnének meg jelentősebb támogatást), mint külföldön, szerkesztette meg Kömlődi Ferenc azt az interjúkötetet, mely olyan neves hazai szakembereket sorakoztat fel, akik a mesterséges intelligencia területén nemzetközi színvonalú kutatás-fejlesztési munkát végeznek. Tatai Gábor mesterségesintelligencia-kutató, az AITIA International Zrt. stratégiai tanácsadója az előszóban a kötet céljaként jelöli meg “a mesterséges intelligencia aktuális helyzetének közérthető áttekintését”, a “magyar kutatók eredményeinek és életének bemutatását”, valamint fiatalok és idősek érdeklődésének felkeltését a téma iránt.
A könyv felépítését tekintve az interjúalanyok nevének betűrendjében közli a beszélgetéseket, melyek elején egy-egy rövid életrajzi összefoglaló áll. Ez a sorrend az egészen kezdők számára némi fennakadást okozhat a megértésben, de kitartóan továbbolvasva fény derül olyan alapfogalmak jelentésére, mint pl. a multiágens rendszerek. A témában már otthonosan mozgók viszont könnyedén megtalálják az őket érdeklő terület képviselőit, és kedvükre csemegézhetnek a változatos életutakban, s a kutatók megragadó személyisége is közelebb hozhatja számukra a mesterséges intelligencia egy-egy részterületét.
Kömlődi kérdéseit változatosan igazítja interjúalanyainak életútjához, kutatási területeihez. Azonban két kérdés szinte mindegyik riportban elhangzik:
“Milyen alapelveket érdemes képviselni ahhoz, hogy a csúcstechnológiai kutatásokban komoly eredményeket érjünk el?”
A kérdezett kutatók egy része már arra is ironikusan reagál, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett Magyarországgal kapcsolatban. Abban teljes az egyetértés, hogy a kutatás-fejlesztés támogatottsága hazánkban nem kielégítő. Az ad hoc jellegű támogatások “csak szpáhi gazdálkodást” tesznek lehetővé, mondja Tatai Gábor (210. p.). Ahhoz, hogy a helyzet változzon, fontosnak tartja a szakmai ismeretterjesztés fejlesztését, melynek egy része éppen ez az interjúkötet.
Kampis György példaként Burt Rutan amerikai űrmérnököt emlegeti, aki - némi iróniával fogalmazva - “boltban kapható GPS navigátort” celluxozott a műszerfalra, s ezzel a “negyedik űrhatalom” lett az USA, Oroszország és Kína mögött.
A másik kérdés, melyet fontosnak tart az interjú készítője:
“Ha visszamehetnénk az időben, és most lenne egyetemista, mivel foglalkozna legszívesebben? Milyen témakörökben, kutatási területben látna komoly perspektívát?”
Sokan a pszichológia, a biológia, az agykutatás területeit jelölik meg, de legtöbben ugyanazt tanulnák, amit végülis választottak. Bár az interjúalanyok közös vonása, hogy egészen különböző területekről csöppentek a mesterséges intelligencia világába. Például Sántáné-Tóth Edit a Békéstarhosi Zeneiskolából jutott el a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság MI Szakosztályáig. Ez is mutatja, hogy milyen kiterjedt területeket fed le a mesterséges intelligencia kutatás. A tudomány egészéhez kapcsolódik, könnyű megtalálni a közös pontokat a filozófiával, a pszichológiával, a biológiával, a matematikával és így tovább.
Tatai Gábor példájával élve nem lehet egyetlen gyöngyszemet boncolgatni úgy, hogy nem tudunk az egész nyakláncról.
Tatai Gábor a vele készített interjúban elmondja, hogy hogyan jutott el a SOTE egyik agykutatási projektjétől a mesterséges intelligencia számítógépes játékokban való alkalmazásáig. Rámutat arra, hogy hogyan világították meg számára Kampis György kognitív tudományi órái a mesterséges intelligencia biológiai, filozófiai és szoftvertechnológiai kérdéseit, s hogy ezek a részterületek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ennek hatására terelődött érdeklődése az ágensek és multiágens rendszerek felé, mely rendszerekben az egyes ágensekben az intelligencia egy-egy formája nyilvánul meg, amely autonóm és önálló döntésre teszi képessé őket. A multiágens rendszerekben látja az egész kutatás kulcsát, mert mint mondja, az intelligencia szociális jelenség.
Összefoglalóan így határozza meg a mesterséges intelligenciát: “...egyrészt jelenti a gép azon képességét, mellyel sikeresen tud problémákat megoldani egy adott helyzetben, a lehető legkevesebb emberi beavatkozással. Másrészt jelenti azt, hogy a gép a lehető leghihetőbb módon, az emberhez hasonlóan tud kommunikálni és interakcióba lépni az emberekkel.” (200-201. p.) E két kiemeléssel is a téma összetettségét és az intelligencia környezetfüggő voltát kívánja hangsúlyozni.
Fontosnak tartja, hogy a tudós úgy mélyüljön el az egyes részterületekben, hogy közben ne tévessze szem elöl az egészet. Mint mondja, ahol a kutatási területek között rések vannak, de ugyanakkor az elemek összefüggenek, ott lehet előrehaladni. A mesterséges intelligencia kutatási területeit olyan amőbához hasonlítja, melynek dinamikusan változnak a határai, olykor osztódik és be is kebelez dolgokat.
Arra a kérdésre, hogy mi az MI kutatás igazi célja, azt válaszolja, hogy a “végső célok”, a “szebb jövő építése” mind csak porhintések. Számára az intelligencia nemcsak a gépek jövőjét jelenti, mint Ray Kurzweil híres MI-kutatónak, hanem önmaga, a világ és az ember jobb megismerését is. Nem célja, hogy “önreprodukáló, embert emberségében helyettesítő mesterséges életet” hozzon létre. Ebben a meginterjúvolt kutatók döntő hányada egyetért.
Kömlődi ezután az evolúcióra tereli a szót, hiszen Tatai Gábor úgy véli, az intelligencia nem más, mint problémamegoldó képesség, és belátható, hogy az evolúciós folyamat is erről szól. A kutató újra hangsúlyozza, hogy az intelligencia szociális, s e tulajdonsága szükséges előfeltétele a fejlődésnek. Rámutat, hogy a szelekció a mesterséges intelligencia kutatásában is jelen van, hiszen az kap támogatást, aki elég agilis és szerencsés, és így dől el, hogy az A robot vagy a B robot fog-e megvalósulni.
Az önreprodukció témaköre már nem a távoli jövő kérdése. Már a kötet megjelenésekor a közeli jövőbe helyezte azt az időpontot Tatai Gábor, mikor az első önreprodukáló gép létrejön. Ezek egyik iránya a biológiai gépek, nanorobotok. A kérdésre válaszolva - hogy az evolúciós folyamat felhasználható-e az MI-kutatás során - azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a kritikátlan alkalmazást kerülni kell, hiszen az evolúció számos “szükségtelen, szuboptimális” kerülőt is produkált.
A legígéretesebb MI-kutatási területekkel kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy legfontosabb jelen pillanatban az, hogy a gépet közelebb hozzuk az emberhez. Megemlíti a díjnyertes EURÉKA beszélő robotot, mely szájszinkronizációval ad választ a természetes nyelven megfogalmazott kérdésekre és emóciókat is kifejező animált fejjel rendelkezik.
Tatai Gábor jelenlegi kutatási területe is az érzelmekhez, az érzelmi modellekhez fűződik. Rámutat, hogy az emberi gondolkodás nem teljesen racionális, logikus gondolkodásunkat is befolyásolják az érzelmek, így semmiképpen nem hagyhatók figyelmen kívül a mesterséges intelligencia kutatásában.
Az interjú végén Tatai Gábor rávilágít, hogy a kutatás-fejlesztés a gazdaság egyik legfőbb motorja, mégis itthon ez az első, aminek „levágják a költségeit”, ha az ország rosszul áll. A rapszodikus segítség és a folyton változó irányelvek, mint mondja, nem járulnak hozzá a kutatások sikeréhez. Fontosnak tartja a szakmai ismeretterjesztést, melynek ez az interjúkötet is a része.
A kötetben található többi interjú is hasonló érdekes gondolatokat tartalmaz a mesterséges intelligenciáról, a többi tudományterülethez való kapcsolódásáról. Természetesen minden kutató sajátos egyéniség, akiknek a világhoz való viszonyáról, emberségéről és arról az óriási munkáról is képet kaphatunk ebből a könyvből, amely a csúcstechnológiai kutatásokig vitte őket.
További olvasnivalót nyújt a nagyszerű www.agent.ai weboldal, és a témában komolyan elmerülni kívánók számára ajánlom a Mesterséges intelligencia tankönyvet (Fekete István, Gregorics Tibor, Nagy Sára: Bevezetés a mesterséges intelligenciába. Budapest: LSI, 1990). Jelen interjúkötet emberközeliségével, sokszínűségével igazi kedvcsináló a témában való elmélyüléshez.
További kutakodáshoz linkgyűjtemény található itt:
Juhász Veronika, 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése