Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában

Recenzió

Zene, műfajok és közösségek

az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában

Szerkesztette Tófalvy Tamás, Kacsuk Zoltán és Vályi Gábor

A szerkesztőkről:

Tófalvy Tamás: kultúrakutató, kommunikációs szakújságíró, szerkesztő. A BME GTK Kommunikáció és Médiatudomány mesterképzésének vendégoktatója, az egyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének PhD-hallgatója, az IASPM magyar tagozatának elnöke. Korábban a párizsi Institut Nicod (ENS-EHESS-CNRS) PhD-hallgatója volt, részt vett az UQAM és a CEU posztgraduális kurzusain is, tanított a PTE BTK-n is, több hazai és nemzetközi konferencia előadója volt. Tanulmányai, esszéi, kritikái eddig többek között az Annals of the New York Academy of Sciences, a Replika, a BUKSZ, a Magyar Pszichológiai Szemle, a Literatura, a Helikon, az Információs Társadalom, az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs hasábjain, valamint tanulmánykötetekben jelentek meg. Kutatásai mellett kommunikációs és médiaszakmai újságíróként, szerkesztőként dolgozik, több száz szakcikke jelent meg eddig.

Kacsuk Zoltán: a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének Szociológia Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Továbbá egyetemi tanársegéd a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék Média Oktatási és Kutató Központjában. 2003- ban végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem szociológus– közgazdász szakán. Négy éven keresztül volt a Társadalomelméleti Kollégium tagja. Korábban a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Négy évig részt vett a Replika című folyóirat szerkesztésében, jelenleg az EastBound című online folyóirat szerkesztője. Egyik fő érdeklődési területe az ifjúsági szubkultúrák világa.

Vályi Gábor: kultúrakutató és DJ. A BME GTK adjunktusaként a rögzített zene kultúrtörténetéről, szubkulturális gazdaságokról tanít. Doktori fokozatát a londoni Goldsmiths College (University of London) Szociológia Tanszékén szerezte meg; disszertációját lemezgyűjtők egy transznacionális közösségének működéséről írta. Amikor nem a könyvek és a billentyűzet fölött görnyed, poros pincékben, vidéki garázsokban és reménytelen bolhapiacokon turkál a lemezek között. Kis hazánk és a nagyvilág számos jelentéktelen településének szinte nem is létező becsületvesztői mellett megjárta lemeztáskáival New York, London, Párizs, Berlin és Szarajevó ismert klubjait is. Ha hagyják, hip hop, funk, afro-latin, jazz, techno vagy pszichedelikus rock lemezekkel égeti porig az erősítőket.

A kötet közérthető módon, társadalomtudományos alapossággal, próbálja leírni és elemezni az új média térhódítását, az átalakuló zeneipart és zenei közösséget, ezek dinamikáit, működését, a zenei trendeket. A kötet több tanulmányt ölel fel, melyek négy nagy egységre tagolónak, amelyek a következők: Zene, internet, közösségek; Színterek, történetek, életstílusok; Populáris és extrém kultúrák, ideológiák; Média, fogyasztás, közösség.

A tanulmányokról pár szó:

A szerzők főleg az online közösségi média térhódításával foglalkoznak. Rámutatnak arra, hogy hirtelen, pár év alatt alakult ki ez a fajta média és milyen lehetőségek rejlenek benne.

Elemzik a myspace, a youtube térhódítását, azt, hogy bizonyos zenekarok elérhetővé teszik honlapjukon a lemezeiket és milyen virtuális színterek alakultak ki az idők folyamán. A tanulmányok szociológiai és társadalomtudományos szempontból megírt, komoly gondolatokat tartalmazó művek, melyek komoly kutatásokon alapulnak. 

Olvashatunk a „lemeztúrásról” vagy egy liverpooli zenekar myspace oldalának elemzéséről, online, offline eseményekről, a rajongók kommentárjairól. Említésre kerül a Web 2.0 térhódítása, a számítógépes hanggenerálás és számos érdekes fogalom. Azonnal egy másik világba csöppenünk és a jazz zenével foglalkozó tanulmányba botlunk, amely a magyar jazz történetébe mélyed bele az 1950-es évek környékén és ennek politikai vonatkozásait is bemutatja, majd hirtelen a kolozsvári elektronikus zene világának 10 évét követhetjük végig tudományos vizsgálaton keresztül. 

A következő tanulmány a Csehországi goa trance és psytrance műfajt és az ezekhez kapcsolódó drogokkal átitatott partykat mutatja be és elemzi. Majd olvashatunk a punk, rock, easyriders motoros stílusról és az ehhez kapcsolódó zenei kultúráról és történetéről, majd ennek a szubkultúrának a magyarországi vonatkozásairól, egy „motoros banda” tagjai által adott válaszok segítségével. 

A következő tanulmány a magyar elektronikus zenei kultúrába mélyedhetünk bele. Bemutatja ennek magyarországi fejlődését a kilencvenes évek elejétől szinte napjainkig. 

Végül a fejezet utolsó dolgozata a nemzeti rock, a nemzeti zenei stílust taglalja egy radikális jobboldali eszmevilághoz kapcsolódó zenekarról szóló dokumentumfilm kapcsán. 

A következő egység első tanulmánya igen érdekfeszítő, mivel a black metál zenei stílus politikai vonatkozásaiba próbál belemélyedni. Megállapításuk szerint a black metál háborús zene metaforájává válik. Ezen a nyomvonalon állít és bizonyít a szerző, beleszőve a heavy és doom metált is az elméletébe. Majd olvashatunk az úgynevezett világzenéről és annak világpiaci elfogadásáról, a havasföldi cigányok példáján keresztül. 

A populáris zenéről is találunk a könyvben egy remek írást, melyben megtudhatjuk, hogy a dalszövegek és a fülbemászó dallamok mind az ideológiai konstrukció részei. A popkultúra sem maradhat ki a sorból, mint befogadható tömegkulturális tartalom, melyet elemezve láthatjuk a média és a piac hatásait erre a műfajra. 

A következő tanulmány a kulturális feketepiac igénybevételének okairól ad számot. Fájlcserélő programok használatának okait, a kereslet és kínálat kapcsolatát és az online zeneáruházakat is bemutatja. Olvashatunk még a médiafogyasztás átalakulásáról és a szabad licenszek, szabad zenei közösségekről, mint pl. a Creative Commons.

Misán Valéria, 2012.