Az Alaptörvény vonatkozó része szerint, a hazánkban élő nemzetiségek teljes jogú állampolgároknak tekintendők, és ugyanazon jogok illetik meg őket, mint a magyar állampolgárokat. Így természetesen joguk van a hagyományaik ápolásához, és a kulturális jogaik sem szenvedhetnek csorbát.
„Magyarország tiszteletben tartja az ország különböző vallási hagyományait, más népek szabadságát és kultúráját, vallja, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki,minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad megvallásához és megőrzéséhez, „ (…) a nemzetiségek a magyar politikai közösség részei, államalkotó tényezők, a kulturális sokszínűség, a nyelvi különbözőség nem a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása, a nemzetiségek által létrehozott kulturális értékek Magyarország kulturális örökségének szerves részei, a nemzetiségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, „(…) Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát, kollektív részvételüket a közéletben, elősegíti a kulturális autonómiájuk megvalósulását, garantálja a valós közösségeik önigazgatáshoz, önkormányzatisághoz való jogát, (…)”1
Ugyan az Alaptörvény alaposan megkurtította a nemzetiségek jogait (például a nemzetiségi nyelvek védelme, a parlamenti képviselet garantálása, illetve a nemzetiségi ombudsman függetlenségének biztosítása terén), olyan területen nem módosított a korábban elfogadott, nemzetiségeket érintő jogszabályokon, amely közvetlenül érinti a témámat.
További „általános” jogforrás
Ha egy hazánkban élő, valamely nemzetiséghez tartozó polgár a jogaira kíváncsi, vagy tájékozódni akar a magyarországi lehetőségeivel kapcsolatban, érdemes megkeresnie az alábbi törvényekből a nemzetiségekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a belinkelt honlapokat felkeresnie, mert itt választ kaphat a kérdéseire.
Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, mely hivatal megszűnt ugyan, a honlap mégis hasznos a menüpontokon belül összegyűjtött linkek, információforrások miatt. Ezen honlapon többek között könyv-, illetve cikkajánlót találunk, a nemzetiségekre vonatkozó kutatóhelyek, nemzetiségi adatbázisok listáját, beszámolók, jelentések linkjét, önkormányzatok elérhetőségét. A megszűnt hivatal helyébe az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala lépett, melynek honlapján szintén érdemes körülnézni.
Kulturális (könyvtárhasználati) jogok
Ha a kulturális és könyvtárhasználati jogok után érdeklődünk, akkor az alábbi jogszabályokat érdemes elolvasni, hogy tisztában legyünk a – például – könyvtárakban érvényesíthető jogokkal. Ez már csak azért is különösen fontos, mert hátrányos megkülönböztetés esetén bárki, aki valamelyik nemzetiséghez tartozónak vallja magát, a jogszabályban foglaltakra hivatkozva, kiállhat önmagáért, és érvényesítheti a jogait.
1976. évi 15. törvényerejű rendelet, mely kimondta, hogy a közművelődési könyvtáraknak feladatuk ellátása során figyelembe kell venniük az állampolgárok képzettségi, korosztályi, foglalkozási és anyanyelvi összetételét, továbbá azt is, hogy a nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalmi ellátását a kijelölt nemzetiségi alapkönyvtáraknak kell segíteniük.
Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól , mely az egyéni jogokat taglaló fejezetben kimondta, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját anyanyelvének, kultúrájának, hagyományainak, történelmének megismeréséhez és továbbadásához.
Az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről , mely törvény létrejöttének egyik célja az volt, hogy rendelkezéseikkel mindenki számára biztosítsa a könyvtárhasználat jogát. A törvény értelmében, a jogok érvényesítése során meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Éppen ezért, az e törvényben megfogalmazott jogszabályok összes pontja érvényes a nemzetiségekre is. Könyvtárakra vonatkoztatva a kisebbségek jogait: igénybe vehetik a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét, illetve jogukban áll a könyvtárak által nyújtott szolgáltatások révén ismereteket szerezniük saját kultúrájukról, hagyományaikról (is). A törvény hangsúlyozza, hogy a nyilvános könyvtári ellátási rendszernek segítenie kell a nemzetiségek könyvtári ellátását, valamint meghatározza például a megyei könyvtárak feladatát az adott megyében élő nemzetiségek könyvtári ellátásával kapcsolatban is.
A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól . Az Alaptörvényben a nemzetiségek egyéni jogai között szintén szerepel a kulturális szolgáltatásokhoz való jog, melyet az államnak hatékony intézkedésekkel kell elősegítenie, közösségi szinten pedig szellemi és tárgyi kultúrájuk gyarapítása és ápolása, intézmények létrehozásának, működtetésének és más szervtől történő átvételének joga törvényi keretek között.
Ajánlott tanulmányok a témában
Juhász Jenő A magyarországi kisebbségek könyvtári ellátásáról című tanulmánya egyszerre nyújt történeti áttekintést, és segíti a hazai könyvtárellátási rendszer szerepét elhelyezni és meghatározni a nemzetiségek könyvtári ellátásában.
Munkám zárásaként, szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani dr. Kállai Ernő tanulmányát.
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a kisebbségi kulturális jogok érvényesülésének vizsgálatáról 2010 , mely dokumentum egy több száz oldalra rúg. dr. Kállai Ernő és munkatársai részletesen elemzik a kisebbségi kulturális jogok érvényesülését. Elemzésük kiterjed a muzeális intézményrendszerre, a közművelődési intézményekre, a könyvtári ellátás rendszerére, valamint vizsgálják, hogy a kisebbségi közösségeknek az építészeti és kegyeleti emlékeinek védelméhez való joga mit foglal magában és hogyan jut érvényre. Külön fejezetet szentelnek annak elemzésére, hogy a kisebbségi előadó-művészeti szervezetek milyen szerepet játszanak az identitás megőrzésében, valamint a kisebbségi filmalkotások (a filmalkotás, filmterjesztés, és az elkészült filmek archiválása és hozzáférhetősége) helyzetének bemutatására. Témám szempontjából, értelemszerűen a könyvtári ellátási rendszer vizsgálata a lényeges.
A vizsgálat legfőbb célja valamennyi terület esetében a jogérvényesítés mértékének megítélése, valamint annak felmérése, hogy a meglévő jogi keretek megfelelőek-e a joggyakorlás biztosításához. Mivel azonban a nemzetiségi kulturális jogok érvényesülését hasonló módon még soha nem vizsgálták, jelen dokumentum a jogi elemzéseken és a hiányosságokra való rámutatáson kívül beszámol az eddig elért eredményekről is, és a jól működő szervezetek, intézmények tevékenységéről, továbbá azokról a kezdeményezésekről, amelyek jó példával járhatnak elöl.
Különösen hasznos dokumentumról van tehát, melyet a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen érdemes elolvasniuk. Már csak azért is, mert a vizsgálat eredményeit, a levont következtetéseket jelen terjedelmi keretek között nehéz lenne részletezni.
A Kállai Ernőtől származó alábbi idézet – melyben megmagyarázza, hogy miért nem lehet napjainkban (vagyis 2010-ben…) reálisan felmérni a nemzetiségi könyvtárellátási rendszer helyzetét – azonban igencsak beszédesek: „Az egyik ok, hogy az önkormányzati feladatellátás nincs megfelelő jogi keretek között szabályozva. A másik a hivatalos statisztikai adatközlési rendszer hibájából ered. A harmadik pedig, hogy a nemzetiségi állományok hasznosulását nem mérik megfelelően.”
Összegzés
A fentebbi idézetek alapján könnyű levonni a következtetést a rendszer működéséről. Nem kérdés, hogy káosz uralkodik a könyvtári ellátásnak ezen a területén, és nyilvánvaló az is, hogy sok megoldandó feladat vár az illetékesekre. Mivel azonban az adathiány és a szabályozatlanság jócskán megnehezítik a rendszer reális megítélését, fontos szem előtt kell tartanunk a tényt, hogy bármilyen következtetést is vonunk le, az nyilvánvalóan nem áll – nem állhat – túl közel a teljes igazsághoz. Éppen a statisztikai adatok hiánya és a rosszul szabályozottság folytán. Az adathiány ugyanis a „jó” dolgokat is ugyanúgy elfedi, mint a rosszakat. Éppen ezért, messzemenő következtetések levonása helyett, intésképpen Mark Twain szavaival zárnám a dolgozatomat. Ő azt mondta, hogy háromféle hazugság létezik – a hazugság, a szemérmetlen hazugság és a statisztika.
Minden jóhiszeműség ellenére, a felmérésen alapuló vizsgálatok melegágyai a tévedéseknek. Éppen ezért nem szeretnék egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon jól működik-e a mai Magyarországon a nemzetiségi könyvtár-ellátási rendszer, vagy sem?
[1] 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A hozzáférés módja: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100179.TV (Letöltés ideje: 2014-05-1
Ugyan az Alaptörvény alaposan megkurtította a nemzetiségek jogait (például a nemzetiségi nyelvek védelme, a parlamenti képviselet garantálása, illetve a nemzetiségi ombudsman függetlenségének biztosítása terén), olyan területen nem módosított a korábban elfogadott, nemzetiségeket érintő jogszabályokon, amely közvetlenül érinti a témámat.
További „általános” jogforrás
Ha egy hazánkban élő, valamely nemzetiséghez tartozó polgár a jogaira kíváncsi, vagy tájékozódni akar a magyarországi lehetőségeivel kapcsolatban, érdemes megkeresnie az alábbi törvényekből a nemzetiségekre vonatkozó jogszabályokat, valamint a belinkelt honlapokat felkeresnie, mert itt választ kaphat a kérdéseire.
Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, mely hivatal megszűnt ugyan, a honlap mégis hasznos a menüpontokon belül összegyűjtött linkek, információforrások miatt. Ezen honlapon többek között könyv-, illetve cikkajánlót találunk, a nemzetiségekre vonatkozó kutatóhelyek, nemzetiségi adatbázisok listáját, beszámolók, jelentések linkjét, önkormányzatok elérhetőségét. A megszűnt hivatal helyébe az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala lépett, melynek honlapján szintén érdemes körülnézni.
Kulturális (könyvtárhasználati) jogok
Ha a kulturális és könyvtárhasználati jogok után érdeklődünk, akkor az alábbi jogszabályokat érdemes elolvasni, hogy tisztában legyünk a – például – könyvtárakban érvényesíthető jogokkal. Ez már csak azért is különösen fontos, mert hátrányos megkülönböztetés esetén bárki, aki valamelyik nemzetiséghez tartozónak vallja magát, a jogszabályban foglaltakra hivatkozva, kiállhat önmagáért, és érvényesítheti a jogait.
1976. évi 15. törvényerejű rendelet, mely kimondta, hogy a közművelődési könyvtáraknak feladatuk ellátása során figyelembe kell venniük az állampolgárok képzettségi, korosztályi, foglalkozási és anyanyelvi összetételét, továbbá azt is, hogy a nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalmi ellátását a kijelölt nemzetiségi alapkönyvtáraknak kell segíteniük.
Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól , mely az egyéni jogokat taglaló fejezetben kimondta, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját anyanyelvének, kultúrájának, hagyományainak, történelmének megismeréséhez és továbbadásához.
Az 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről , mely törvény létrejöttének egyik célja az volt, hogy rendelkezéseikkel mindenki számára biztosítsa a könyvtárhasználat jogát. A törvény értelmében, a jogok érvényesítése során meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Éppen ezért, az e törvényben megfogalmazott jogszabályok összes pontja érvényes a nemzetiségekre is. Könyvtárakra vonatkoztatva a kisebbségek jogait: igénybe vehetik a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét, illetve jogukban áll a könyvtárak által nyújtott szolgáltatások révén ismereteket szerezniük saját kultúrájukról, hagyományaikról (is). A törvény hangsúlyozza, hogy a nyilvános könyvtári ellátási rendszernek segítenie kell a nemzetiségek könyvtári ellátását, valamint meghatározza például a megyei könyvtárak feladatát az adott megyében élő nemzetiségek könyvtári ellátásával kapcsolatban is.
A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól . Az Alaptörvényben a nemzetiségek egyéni jogai között szintén szerepel a kulturális szolgáltatásokhoz való jog, melyet az államnak hatékony intézkedésekkel kell elősegítenie, közösségi szinten pedig szellemi és tárgyi kultúrájuk gyarapítása és ápolása, intézmények létrehozásának, működtetésének és más szervtől történő átvételének joga törvényi keretek között.
Ajánlott tanulmányok a témában
Juhász Jenő A magyarországi kisebbségek könyvtári ellátásáról című tanulmánya egyszerre nyújt történeti áttekintést, és segíti a hazai könyvtárellátási rendszer szerepét elhelyezni és meghatározni a nemzetiségek könyvtári ellátásában.
Munkám zárásaként, szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani dr. Kállai Ernő tanulmányát.
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a kisebbségi kulturális jogok érvényesülésének vizsgálatáról 2010 , mely dokumentum egy több száz oldalra rúg. dr. Kállai Ernő és munkatársai részletesen elemzik a kisebbségi kulturális jogok érvényesülését. Elemzésük kiterjed a muzeális intézményrendszerre, a közművelődési intézményekre, a könyvtári ellátás rendszerére, valamint vizsgálják, hogy a kisebbségi közösségeknek az építészeti és kegyeleti emlékeinek védelméhez való joga mit foglal magában és hogyan jut érvényre. Külön fejezetet szentelnek annak elemzésére, hogy a kisebbségi előadó-művészeti szervezetek milyen szerepet játszanak az identitás megőrzésében, valamint a kisebbségi filmalkotások (a filmalkotás, filmterjesztés, és az elkészült filmek archiválása és hozzáférhetősége) helyzetének bemutatására. Témám szempontjából, értelemszerűen a könyvtári ellátási rendszer vizsgálata a lényeges.
A vizsgálat legfőbb célja valamennyi terület esetében a jogérvényesítés mértékének megítélése, valamint annak felmérése, hogy a meglévő jogi keretek megfelelőek-e a joggyakorlás biztosításához. Mivel azonban a nemzetiségi kulturális jogok érvényesülését hasonló módon még soha nem vizsgálták, jelen dokumentum a jogi elemzéseken és a hiányosságokra való rámutatáson kívül beszámol az eddig elért eredményekről is, és a jól működő szervezetek, intézmények tevékenységéről, továbbá azokról a kezdeményezésekről, amelyek jó példával járhatnak elöl.
Különösen hasznos dokumentumról van tehát, melyet a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen érdemes elolvasniuk. Már csak azért is, mert a vizsgálat eredményeit, a levont következtetéseket jelen terjedelmi keretek között nehéz lenne részletezni.
A Kállai Ernőtől származó alábbi idézet – melyben megmagyarázza, hogy miért nem lehet napjainkban (vagyis 2010-ben…) reálisan felmérni a nemzetiségi könyvtárellátási rendszer helyzetét – azonban igencsak beszédesek: „Az egyik ok, hogy az önkormányzati feladatellátás nincs megfelelő jogi keretek között szabályozva. A másik a hivatalos statisztikai adatközlési rendszer hibájából ered. A harmadik pedig, hogy a nemzetiségi állományok hasznosulását nem mérik megfelelően.”
Összegzés
A fentebbi idézetek alapján könnyű levonni a következtetést a rendszer működéséről. Nem kérdés, hogy káosz uralkodik a könyvtári ellátásnak ezen a területén, és nyilvánvaló az is, hogy sok megoldandó feladat vár az illetékesekre. Mivel azonban az adathiány és a szabályozatlanság jócskán megnehezítik a rendszer reális megítélését, fontos szem előtt kell tartanunk a tényt, hogy bármilyen következtetést is vonunk le, az nyilvánvalóan nem áll – nem állhat – túl közel a teljes igazsághoz. Éppen a statisztikai adatok hiánya és a rosszul szabályozottság folytán. Az adathiány ugyanis a „jó” dolgokat is ugyanúgy elfedi, mint a rosszakat. Éppen ezért, messzemenő következtetések levonása helyett, intésképpen Mark Twain szavaival zárnám a dolgozatomat. Ő azt mondta, hogy háromféle hazugság létezik – a hazugság, a szemérmetlen hazugság és a statisztika.
Minden jóhiszeműség ellenére, a felmérésen alapuló vizsgálatok melegágyai a tévedéseknek. Éppen ezért nem szeretnék egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon jól működik-e a mai Magyarországon a nemzetiségi könyvtár-ellátási rendszer, vagy sem?
[1] 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A hozzáférés módja: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100179.TV (Letöltés ideje: 2014-05-1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése