Összefoglaló - Budapesti paloták

Budapest a XIX. század második felében lett nagyváros, s egyben Magyarország fővárosa, amelyben különböző tényezők játszottak közre. Jórészt itt vertek gyökeret a legfontosabb kulturális intézmények, fokozatosan megteremtődött a társasági élet, valamint a politikai élet is egyre inkább a város mindennapi részévé vált, amelyek együttesen különböző társadalmi rétegek, köztük az arisztokrácia megtelepedését is elősegítették. Városi térfoglalásuk nagyon gyakran a polgárosodás hátramaradottságának és gyengeségének a szinonimája. Ez a leegyszerűsítően általános, statikus kép azonban korántsem felel meg teljes mértékben a valóságnak.


A tartalomszolgáltatás során többek között arra is törekedtünk, hogy a réteg fővárosba költözését és építkezését, az építkezés helyének a kiválasztását konkrét történeti összefüggéseken, urbanisztikai adottságokon és a létrejött civilizációs intézményi kereteken és topográfiai adottságokon keresztül mutassuk be (Egy telekvásárlás körülményei). Ugyanakkor a beköltözés részben reformkori előzményekre vezethető vissza (A pesti palotaépítkezések korszakai), részben pedig leginkább egyéni ambíciókon és elhatározásokon múlott.

A megtelepedés azonban nem csak építkezésekről szólt, illetve generált újabbakat, hanem egyben a főúri palotához kötődő társasági élet megszerveződését is jelentette. Olyan főúri estélyek megrendezését, melyen a hazai élet jeles politikai szereplői mellett gyakran vettek részt külföldi személyek, köztük az ottani politikai élet kiválóságai (Főúri estély a pesti Festetics palotában).

Az elmúlt két év blogbejegyzései többnyire ezt a témát járták körbe, benne elsődlegesen arra a helyre koncentrálva, mely urbanisztikai szempontból az egyik legjelentősebb volt: a Nemzeti Múzeum környékén kialakult mágnásnegyedre. 
A megtelepedést megelőző városkép (A Nemzeti Múzeum környéke az 1840- és 1860-as években) mellett főleg az elsőként megtelepedő főúr, gróf Festetics György személyére fókuszáltunk,

gróf Festetics György

aki építkezése révén (A pesti Festetics palota felépülése) döntő mértékben  játszott közre abban, hogy épületének szomszédságában a hely idővel egy előkelő főúri teleppé formálódjon. A gróf 1867-es miniszteri szerepvállalása – a király személye körüli miniszteri tárca betöltése – egy kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy bepillantást nyerjünk a főúri közéleti reprezentáció (Főúri estély a pesti Festetics palotában) és a zártkörű arisztokrata magánrendezvények (Esküvő a Festetics palotában) szezonális programjaiba, az estélyek, bálok és fogadások koreográfiájába. Ugyanakkor, részben ezzel összefüggésben, bemutattuk a Festetics-palota építészeti stílusjegyeinek, a belső térstruktúrának a főúri élet követelményeihez kapcsolódó kialakítását, reprezentációs feladatait, illetve a társadalmi rangot és presztízst kifejező külső dekoratív elemek (pl. láncok) ma is meglévő határjelző funkcióját.

    

Az 1990-as évek elejétől kezdődően szokás Gottfried Boehm nyomán képi fordulatról beszélni, ami ahogy erre Ernst Gombrich is rámutatott, többet jelent, mint csupán a képek előtérbe kerülése, mint a képek szavak nélküli kommunikálódása.

A verbális tartalomszolgáltatás mellett igyekeztünk képi forrásokat is felhasználni, hiszen a téma részben megengedi – de mondhatnánk, meg is követeli – a képi dokumentációt, ami nem csak színesíti az általunk mondottakat, de sokszor beszédesebb is az írott szónál, s komoly információközvetítő erővel rendelkezik. Ebben segítségünkre voltak a világhálón fellelhető, többnyire hazai közgyűjtemények (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, Budapest Főváros Levéltára, Magyar Nemzeti Múzeum) képi adatbázisai és dokumentumai.

A közösségi megosztó helyek lehetővé tették azt is, hogy viszonylag bőségesen sikerült dokumentálni a városkép átalakulását, az építkezésekben közrejátszó személyeket vagy egy-egy estély érdekesnek, sőt forrásérték szempontjából Magyarországon alig fellelhető, talán ritkaságszámba menő kelléktárát (pl. korabeli szövegkönyv). Ugyanakkor a tartalomszolgáltatást tette érdekesebbé, hogy az online tartalmak között olyan forrást is találtunk, ami külföldi színházi előadáshoz, egy az 1860-as években megírt és a pesti Festetics palotában is bemutatott darab későbbi adaptációjához kapcsolódott (Labiche: Les Deux Timides).

A mágnásnegyed topográfiai szempontból csak egy kis szelete volt a kialakuló fővárosnak. Annak ellenére, hogy területe az 1860-as éveket követő fél évszázadban egyre inkább nőtt, s a Nemzeti Múzeum mögötti területből a Nemzeti Múzeum környékévé fejlődött, a város nagyságrendi növekedéséhez képest egyre kisebb területet foglalt el belőle. Kultúrtörténeti és urbanisztikai szempontból azonban, (buda)pesti egyedülállósága révén óriási a jelentősége és jórészt még kiaknázatlan kincsesbánya, amelynek hazai előképei s egyben külföldi, főleg párizsi és bécsi párhuzamai is vannak.

De kiaknázatlan kincsesbánya ebből a szempontból maga a világháló is, melynek különböző tartalmai nem csak illusztrálnak és színesítenek egy-egy, akár tudományosnak is mondható kutatást, hanem magát a kutatást is elősegítik. Új összefüggések meglátását, az egymásra épülő információkból releváns tartalmak közlését tették s teszik lehetővé, amelyhez azonban – ne felejtsük! – a témában jártas szakemberre is szükség van, aki jórészt tisztában van azzal, hogy az egyik adat hogyan viszonyul(hat) egy másik adathoz, s milyen összefüggések fedezhetőek fel köztük.

Az internet megjelenése előtt jórészt a kisebb-nagyobb tavakra, hazai és olykor külföldi közgyűjteményekbe jártunk adatokat halászni, ezt a szenvedélyünket immár a világot jelentő nagyobb tengerekre, óceánokra is kiterjeszthetjük. Eredményes fogást mindenkinek!