A poszt témáját több szinten kell
körbejárnom. Ha a saját blogomon keresztül vizsgálom az interneten fellelhető
tartalmakat, akkor elég szűk a keresztmetszet a téma speciális volta miatt.
Ezért nagyobb merítést kell alkalmazzak. Ha a saját oldalamat nézem, akkor az
egy szelet lehet egy lehetséges Békés megyei vagy békéscsabai könyvtárosok vagy
könyvkiadók esetleg művészek munkásságát feldolgozó nagyobb halmaznak. Nagyobb
távlatokban ez úgy nézhet ki, hogy képzőművészetet kedvelők, maguk a művészek
által létrehozott helyek esetleg a róluk szóló cikk és vagy könyvadatbázisok
lehetnek célpontok. Az elemzéshez ismét segítségül hívom azokat a népszerű
folyóiratokat és webes felületeket, melyeket már az előző bejegyzésemben is
használtam.
1. Értékprularizmus
Manapság elmondható, hogy a
legkönnyebben a socialmedia formátuma teszi lehetővé az azonos érdeklődésű
emberek csoporttá tömörülését. Napjainkban pár kattintással létrejöhet egy
csoport például a Facebookon, (de ugyanez igaz a többi hasonló szolgáltatásra
is) ez ennek a szoftvernek a megszületése előtt sokkal bonyolultabb volt. Itt a
tárgy vagy a közös ügy áll a középpontban és e köré gyűlnek az emberek. A
részvétel itt lehet aktív, vagy passzív.
A képgyűjtő oldalak ennél
passzívabbak a Pinterest vagy az Instagram felületén az egyén saját rajongása
tárgyait tudja rendszerbe állítani a blogokhoz hasonlóan. Viszont a Pinterest
esetében a rendszer maga gondoskodik a népszerűsítésről.
Az egyén és a közösség érdeklődését
egy felé irányíthatja – témámnál maradva – a weboldalak utóbbi időben való
„átszerkesztése”, ahogy a vezető hírportálokon már régen is megfigyelhető volt,
hogy kiemelnek fontos cikkeket (például az Artmagazin Online vagy az Újművészet
nyitólapja vagy esetleg a Manzárd Café friss posztja). Evvel jó értelemben és
burkoltan is irányítva az érdeklődést. Pozitív hatása, hogy olyan információk
is eljuthatnak az egyénhez melyekre nem is volt kifejezetten kíváncsi, és
kialakulhat a „mindenki olvasta és közös témává válhat” esete is, esélyt adva a
reflektálásra.
2.
A hálózati
tudásélmény
A már fentebb említett papíralapú és
online kiadványok rendelkeznek web 2.0-ás eszközökkel (Facebook oldal,
Instagram), melyeket főként saját tartalomszolgáltatásuk népszerűsítésére
használnak. A közönség interakciója jórészt kimerül a „lájkolásban” és a
megosztásban. A „látogatók bejegyzései” menüpont az az egyik lehetőség
beszélgetés kezdeményezésére, a fősodor posztjai alatti kommentálások mellett.
Érdekes módon viszont nincs akkora mozgás, mint várhatnánk. Többnyire művészek
saját kiállításukat teszik közzé itt, esetleg nagy ritkán egy-egy dicsérő
megjegyzés cikkekre vagy kép megosztásában merül ki a rajongók részéről.
Spontán a közös rajongás tárgya vagy
utálata alapján létrejövő csoportosulások is léteznek például: a „artAlom” (egri
művészekhez köthető) vagy az „Művészeti Akadémia botránya”. Ezeknek a
csoportoknak a megismerése vagy a szisztematikus keresések révén történhet meg
vagy beajánlás útján, már bent lévő ismerős révén. Ez utóbbi a rejtett és/vagy
zárt csoportokra többszörösen igaz. A szűkebb tagság esetén is pezsgő aktivitás
figyelhető meg, ahol a feltételezhetően homogén összetételű társaság végett
valószínűleg nem jellemző az alá-fölérendelt viszony, melyet jobban
társaságként működőnek állíthatunk be.
A nagyobb csoportosulásoknál, ahol viszont
a szakma reprezentatív alakjai is jelen vannak, akik a csoportba a tudást, a
tudományt hozzák, ott jobban megjelennek a hangadók véleményeire való figyelés.
Nyitott csoporthoz soroható még a Manzárd Café Facebookos jelenléte, ahol a
blog posztjaihoz plusz információk, vagy ott nem közölt tartalmakat is
megjelennek. Az interakció analógiát mutat a fentebb bemutatott csoportokkal.
3.
A hálózati időélmény
A tárlatok jellegükből adódóan
meghatározzák a kommentelések kifutási idejét. Az esemény időintervalluma alatt
jelenik meg a legtöbb reflekció, offline-ban pedig általában ekkor lehet
megvásárolni a hozzá kapcsolódó katalógust. A „kiállítási időt” háromfelé lehet
osztani, van a várakozási szakasz, amikor a beharangozás, meghívó küldés,
néhány kép posztolása a művésztől és a (Facebook) esemény figyelése időszak van.
A második szakasz, maga a téma, mely a megnyitóval indul, előfordul, sőt egyre
jellemzőbb, hogy a megnyitó szövege felkerül az internetre vagy text, vagy
video formájában. Fotók kerülnek ki, amin jól felismerhetők mind a résztvevők,
mind a közönség. A harmadik szakasz a
kiállítás zárása utáni időszak, mely már a szűkebb szakmának szól és a
dokumentálásnak.
Honlapok vagy blogok esetén kezelhető
egyfajta archívum rendszer, ami egyértelműsíti az olvasóban a régmúlt eseményekről
való tudósítást, ellenben a Facebook esetében ez sokszor felborul, mert például
előrébb kerülhetnek régi, ám népszerű bejegyzések. Bonyolult lehet, ha több
éves posztok után kutakodunk, mert azokat nehéz előkeresni. A gyűjtőoldalaknál,
mint a Pinterest ez nem releváns, hiszen az ide került képeket újra és újra
felfedezhetik az emberek, beépítve saját kollekciójukba attól függetlenül, hogy
az adott kép vagy video mikor született.
4.
A hálózati térélmény
Alapvetően vizuális műfajról szól a
bejegyzés, így a végeredmény esztétikája szinte minden esetben megfelelő. A
kiállítás, mint elsődleges dolog, még ma is 99%-ban offline esemény, a
hálózaton megjelenő tartalom annak a beharangozója, bemutatója és elemzője. Plusz
ott van a fotók, videók helye, szerepe, mint dokumentáció. Az általam vizsgált
oldalak mindegyike az egyszerű letisztult vizualitást választotta a
megjelenéséhez, az összképet csak reklámok rontják el. Minden oldal esetében
dominál a nyitókép használata a cikkek elején (mint ahogy már más szemszögből
vizsgálva ezt is említettem), ami rögtön meghatározza a hangulatot. A képgyűjtő
oldalak más módon közelítenek a hordozhatósághoz. Dedikált alkalmazásokat kínálnak
a felhasználóknak, az ezzel járó kompatibilitási és frissítési macerákkal
egyetemben. A Tumblr blogkezelő is ezt az utat választotta. Számunkra ez azért
érdekes, mert itt is találkozhatunk művészekről szóló, művészek által
létrehozott tartalmakkal. A Facebookos csoportok esetében sok lehetőséget nem
ad a keretrendszer, a borítókép és a profilkép cseréje az egyetlen fegyvertény,
ami az arculat kialakításánál szóba jöhet. Persze az itt megjelent posztokhoz
tartozó képek színesítik a szöveganyagot.
Zárásként a saját blogomról szeretnék
még pár szót ejteni, a fenti szempontok ismeretében. A választott blogmotor sok
olyan szolgáltatás ad a kezembe, amivel testre szabható az arculat, a mobilos
megjelenés automatikus, nem kell sok figyelmet fordítani rá. Mivel a Google
szolgáltatási körébe tartozik, ha megjelenik egy bejegyzés rögtön megoszthatom
a Google+ ismerőseim között, de a blogkeretrendszer ajánlóoldalára is
felkerülhet, ami megfelelő kereséssel megtalálható. A posztok megosztására
lehetőség van Facebook segítségével is, így másik platformon is
népszerűsíthetem. Mivel témája munkahelyemhez köthető, ezért a weboldalon is
kapott hivatkozást, valamint az általunk üzemeltetett wikiben is feltűnik.
Természetesen ezek a lehetőségek csak akkor működnek, ha eléri a célcsoportot,
vagy bekerül egy olyan halmazba, mint amilyet a bevezetőben leírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése