Az OCLC 2015. október 1-jén adta ki az utolsó nyomtatott katalóguscédulákat, és ezzel lezárult egy több mint 150 évig tartó korszak. De honnan is indultak a könyvtári katalógusok, és hova tartanak?
Napjainkban technológia alatt a számítógépes technológiát értjük, de ez nem volt mindig így. Ma természetesnek vesszük azt, ami egy korábbi korszakban jelentős újításnak számított. A könyvtárak történetében az első nagy ugrás a Gutenberg-korszak volt, amikor a könyvek száma megnőtt, és a nyomtatás elterjedésével az áruk is megfizethetővé vált. A 18-19. századra már több könyv volt forgalomban, mint addig bármikor, sorra születtek az új kiadások. Így a könyvtárak állománya is nőtt, ami szükségessé tette a könyvtári nyilvántartás bevezetését.
A könyvtári katalógusok kialakulása
Számunkra magától értetődő, hogy egy könyvtár rendelkezik
állományi katalógussal, de még a 18. században is sok olyan gyűjtemény volt,
ahol csak a könyvtáros emlékezőtehetségére és ismereteire támaszkodhatott az,
aki egy dokumentumot meg akart találni. Az első könyvtári katalógusok könyv
formájúak voltak. Ennek a formátumnak számos előnye volt, többek között el
lehetett küldeni más könyvtáraknak, így tájékoztatva őket az állományról. A
hátrányok, különösen a naprakész információk hiánya miatt azonban csakhamar
kiszorította a köztudatból a cédulakatalógus. Ez a formátum már sokkal
alkalmasabb volt a folyamatos aktualizálásra, és amikor az American Library
Association (ALA) 1877-ben bevezette a sztenderd cédulaformátumot, széles
körben elterjedtté vált. Az írógépek elterjedésével a géppel írt cédulákon
sokkal több adatot lehetett megjeleníteni, és a megjelenés is egységessé vált.
A MARC-tól az OPAC-ig
A következő jelentős állomás a Machine Readable Cataloging
(MARC) formátum kidolgozása volt, amely Henriette Avram nevéhez fűződik. A gépi
kódolás bevezetése korát megelőző technológiai újítás volt, és – bár
kidolgozója ezt akkor még nem látta előre – ez tette lehetővé a későbbiekben az
online nyilvánosan elérhető számítógépes katalógusok (Online Public Access
Catalog: OPAC) megjelenését.
Az OPAC létét sok tekintetben a szükségnek is köszönhette: egy-egy
nagyobb könyvtári állományban (például a Kaliforniai Egyetem könyvtári
hálózatának összesített állományában) sokszor 100.000-150.000 katalóguscédula
várta, hogy besorolják a katalógusba. Ilyen mennyiség mellett ez azt
jelentette, hogy egy könyv beleltározásához és polcra kerüléséhez képest akár 3
hónap is eltelhetett, mire a cédula a megfelelő helyre került a
katalógusszekrényekben. Egy tudományos szakkönyvtár nem engedhette meg magának
ezt a késést.
Hogyan tovább?
A technológia tehát jelentősen megváltozott, a katalogizálás
formája azonban nem. A MARC formátum tulajdonképpen a cédulakatalógus
nyomtatott változata, a korszerű adatbázis-kezelő rendszerek azonban nem ezen
az elven alapulnak. Egy korszerű rendszer a bevitt adatok bármelyikére tud
keresni, nincs jelentősége annak, hogy a keresett információ az adatsor elején,
közepén vagy végén található-e. A katalogizálási szabványok ugyanakkor nem
alkalmazkodtak még az új technológia adta lehetőségekhez. Fontos lenne, hogy ez
az alkalmazkodási folyamat minél hamarabb elinduljon, hogy ki lehessen
használni az adatbázis-kezelő rendszerekben rejlő lehetőségeket.
Szöveg és képek forrása: http://americanlibrariesmagazine.org/2016/01/04/cataloging-evolves/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése