Tartalomszolgáltatás és egy kis képregény

Az alábbi poszt egy röpke eszmefuttatás arról, mit nevezhetünk tartalomszolgáltatásnak, saját elgondolás szerint milyen kritériumai és követelményei lehetnek egy tartalomszolgáltatásnak, egyáltalán mi az a tartalom és miért kell szolgáltatni. A blog konkrét témájával csak laza kapcsolatban áll majd ez a bejegyzés, de téloszát mégis kénytelen vagyok körülhatárolni.

Mit takar a tartalom... vagy mi takarja azt? Kezdjük a szó jelentésével, mely a Wikiszótár szerint az alábbi:

Tartalom (főnév):
1. Bennfoglalt mennyiség: anyagi dolog, tárgy vagy tárgyak összessége, ami egy körülhatárolt téren belül van, amit egy hely, tárgy, dolog magában foglal.
A doboz tartalma könyvekből áll. A bőrönd tartalmát főleg ruhák teszik ki.
2. Átvitt értelemben: A közlendő összessége, ami egy szellemi alkotás üzenete, amit annak tárgyával, témájával kapcsolatban elmondanak, kifejtenek, előadnak.
A film tartalma egy hajó útja az óceánon át. A vers tartalma nem eseménysor, hanem a költő pillanatnyi lelkiállapota.
3. Átvitt értelemben: Közlendő lényege, veleje, központi jelentése.
A szónok szavainak tartalma felelőtlen ígérgetések összevisszasága. Az író regényeinek tartalma egyben világszemléletének leírása.

Jelen esetben főképp a második és a harmadik jelentéssel foglalkozunk. A tartalom szót leginkább igei alakjával, a tartalmaz-zal foghatjuk meg: mit tartalmaz - azaz: mi van benne? Egy adott kereten belül mit találhatunk? És mi ez a keret?
Képregények esetén beszélhetünk textuális és vizuális keretről, és ahhoz, hogy egy adott képregényt meghatározzunk, mindkettő szükséges.

A rejtélyes Chiara Bautista
[Facebook-oldal]

Textuális keret a szöveg, annak nyelvi és tartalmi koherenciája, témaláncolata. Nem szükséges egy alkotótól elvárni a teljes képregényén átívelő történetet, és ez manapság ritkán fordul elő; helyette egyéb nyelvi elemek és szavak használata teszi jellegzetessé a szövegeket.
A vizuális keretet már sokkal egyszerűbb észrevenni: a rajz stílusa, a visszatérő karakterek, a színek tónusa (ha vannak egyáltalán), de még a használt betűtípus is mind egy művészre utalnak. Képregények kapcsán elmondható, hogy alapvetően a vizuális keret alá tartozik a textuális keret, és előbbi sokszor az utóbbi nélkül, vagy nagyon kevés szöveggel is megállja a helyét és képes leginkább érzelmi tartalmat átadni [lásd →]. Ennek ellenére a vizuális keret a legtöbbször csak eszköze a közlendő átadásának, valamint azonosítója, mondhatni vízjele a művésznek.

Tartalomszolgáltatásnak mondhatók végül is egy képregényrajzoló alkotásai is, de ez nagyon nyers értelmezés volna. A tartalommenedzselés témájával ez a Wikipédia-oldal foglalkozik részletesebben, és egészen közel áll a tartalomszolgáltatáshoz is. Célszerűbb nem definitíve nekiállni ennek a témának, két okból: nincs definíció, és nem én fogom megváltani a világot eme hiánytól. Praktikus hozzáállással járom körbe a problémát - mégha ez általában igen távol is áll tőlem.

Először is természetesen a témakijelölés gondolatát kell átrágni. Fontos meghatározni a választott témakör kereteit: mennyire általánosan vagy specifikusan szeretnénk tájékoztatni, és van-e egyáltalán igény erre a tájékoztatásra. A long-tail effektusnak köszönhetően viszonylag egyszerű olyan témát találni, ami valakit érdekel, de persze ha nagyobb közönséghez szeretnénk szólni, érdemes mainstream körökben szétnézni: ez nemcsak a szócső hatékonysága miatt fontos, de forráskutatás esetén is.
Ha ezzel megvagyunk, jöhet az eszköz(ök) kiválasztása. Egy egyszerű ingyenes blogfelület (ahogy ez is) vagy egy lektorált szakfolyóirat között azért óriási a szakadék, és az olvasókör is meglehetősen különbözik. Nem feltétlenül szükséges pénzt áldozni rá, a legtöbb képregényes is egy egyszerű Tumblr-oldalról indult (és sokan ott is maradtak a mai napig). Emellett hatalmas a lehetőségek tárháza: írhatunk könyvet (manapság sokkal egyszerűbb a piacra való belépés esélye, de épp ezért a megmaradás nehezebb), építhetünk, vagy építtethetünk weboldalt, igazán szerencsés esetben még akár saját TV-műsort is vezethetünk... (ha az ember alaposan végiggondolja, rájön, hogy annyira azért nem is irreális ez az eshetőség, elég megnézni, hány lelki szegény jutott már be oda.)

Motivációm: a kötelesség
Owlturd Comix

A személyes tényezők közül minimum kettő, néha három tényezőt mindenképp mérlegelni kell: az időt, a témához történő hozzáállást (motivációt), és esetenként a pénzt. Az ok pofonegyszerű: ha nincs időd, ne csináld; ha nem szereted, ne foglalkozz vele; ha kevés pénzed van, ne ebbe forgasd.

Ha megvan a téma, megvan a közönség és a csatornaként használt eszköz, mindemellett még elégséges idő is van rá, akkor már érdemes elkezdeni.

Egy adathalmaz a rendezettségtől válik információvá, az információhalmaz pedig a rendezettségtől lesz tartalom.
Objektív célnak mondható a teljességre való törekvés. Persze mind tudjuk, hogy esélytelen, de azért törekedni kell rá. Ezért szükséges a témakör konkretizálása: én például a képregények műfajában nem foglalkozom a kizárólag printben megjelentekkel, valamint az ázsiai származásúakkal. Az oka pusztán annyi, hogy egyetemi hallgató vagyok, nem pedig egy ideális entitás. Emellett leszögezem, hogy javarészt az angolszász webcomicokat mutatom be, de nem mehetek el szó nélkül a magyar szerzők munkái mellett sem, így a legnevesebbeket is szemlézem majd.
Ezáltal nem mondhatom azt, hogy nem manipulálom a közönséget: hiszen saját szemszöggel, saját szöveggel, saját magam által kiválasztott (értelemszerűen általam legjobbnak ítélt) képregényeket és azok képkockáit fogom bemutatni. De, mint írtam is: nincs objektivitás, tájékoztatás terén pedig a kukába is dobhatjuk ezt az ideánkat: a tájékoztatás mindenképpen valamiféle manipuláció, ha az ember valamilyen ismeretét megosztja egy másikkal, ahhoz mindenképpen viszonyul (a témához is, a környezethez-eszközhöz is, és a másik emberhez is), így pedig az információ állítólagos ,,objektivitása" elkerülhetetlenül torzulni fog. Ez nem feltétlenül negatív, de legalább is nem egységesen: bizonyos témák részletesebben kerülnek bemutatásra, mások elsikkadhatnak.

Az információ rendezése sem kevésbé ingoványos talaj, mint az előadása és annak módja.
A rendezettség blogfelületen címkékkel könnyen elérhető, de ezeket a címkéket létre is kell hozni. A jelenlegi téma nem rendelkezik olyan címszavakkal, melyek által lehet kategorizálni, tehát rendezettséget kell teremteni benne. Van egy információhalmazom: hát tartalmat készítünk belőle - de teljesen saját szemszögből. Elképzelhető a hiba (nagyon is), akár logikailag, akár mert kimaradt valami. Biztos ismerősen cseng: semmi sem tökéletes.

Kinek lesz ez hasznos? Nekem biztosan, jegyet kapok érte. De másnak miért hasznos ez? A webcomicok nem járulnak hozzá a túléléshez, nincs anyagi járandóság utána, az egyetlen, de kézzelfoghatatlan ,,haszon": érzelmi - és ennek különféle megnyilvánulásairól készül egy olyan blog, mely megkísérli rendszerezni és bemutatni őket. Bizonyos szempontból haszontalan. Bizonyos szempontból a művészet is haszontalan, és a falanszter maga a kalokagathia utópiája. Bizonyos szempontból meg minden értelmetlen. Olyan embereknek hajt majd hasznot ez a blog, akik hasonló érdeklődésűek, legalább vannak minimális motívumaik a képregényekről. Világszerte (és nálunk is) legnépszerűbb formái még mindig japán (és sok más ázsiai kultúra különböző elnevezésével bíró) mangák és az amerikai DC-Marvel képregények: de sokszor ezek vezetik el a közönséget az alternatívnak, ,,undergroundnak" mondható webcomicokhoz - nem véletlen, hogy Kelet-Ázsiából és USA-ból származik a webcomicok nagy része is.

Az analóg kultúra áttelepült a virtuálisba is. Ez esetben pedig beszélhetünk a hagyomány továbbéléséről - radikális gondolatként eljátszhatunk azzal, hogy már az ősember is képregényt rajzolt, csak a szövege nem maradt fent...és egy csomó embert foglalkoztat, nem?

Josh Lane