Ez az írás annak a blognak a tartalmát foglalja össze, amelyet 2015 szeptembere és 2017 márciusa között vezettem.
A német juhászkutya az egyik legnépszerűbb kutyafajta a világon - ez nem is csoda!
A német juhászkutya az egyik legnépszerűbb kutyafajta a világon - ez nem is csoda!
Ez a Németországból származó fajta a munkakutyák, ezen belül is természetesen a juhászkutyák közé tartozik. Mivel hihetetlenül sokoldalú, az élet számos területén
használják, például segítő kutya, rendőrkutya, mentőkutya, vagy -
tenyésztése eredeti céljának megfelelően - juhászkutya gyanánt. A II. világháború után Európa több részén inkább elzászi farkaskutyának nevezték, és sokan ma is így utalnak rá. A német juhászkutya FCI (Fédération Cynologique Internationale) standard szerinti száma 166.
Küllem
A német juhászkutya középnagy, arányos, némileg megnyúlt testű,
erőteljes, jól izmolt fajta, amely inkább íves, mint szögletes,
csontozata könnyű, de szilárd. A kanok marmagassága kb. 60-65 cm, a
szukáké kb. 55-60 cm. A kanok súlya kb. 30-40 kg, a szukáké kb. 22-32
kg.
A fej ék alakú, nem túl telt vagy túl hosszúkás. Oldalnézetből a homlok enyhén ívelt. Az a standard szerint az orrnak feketének kell lennie. A szemek közepes méretűek és mandula alakúak, és minél sötétebbek, annál inkább megfelelnek a standardnak. A fogak erősek, egészségesek, és 42 van belőlük. A fajta harapása ollós. A német juhászkutyának felálló, közepes méretű, előre forduló, hegyes fülei vannak (a kölykök füle csak 6 hónapos koruk után áll fel).
A nyak erős, jól izmolt, hosszú, és nem lebernyeges. A hát a modern német juhászkutyáknál enyhén lejt a far irányába, közepesen hosszú, erőteljes, és jól izmolt. Az ágyék rövid, széles, feszes, és szintén jól izmolt. A far hosszú és enyhén lejt. A mellkas közepesen széles, és minél mélyebb, annál jobb, a bordák pedig közepes görbületet mutatnak. A has enyhén felhúzott. A farok legalább a kutya csánkjáig leér, de a lábközép közepéig nem ér le. A farok alsó részén a szőr valamivel hosszabb.
A mellső végtagok egyenesek és elölről nézve párhuzamosak. A mellső mancsok kerekdedek, zártak, és íveltek, a talpak kemények. A kutya karmai erősek és sötét színűek. A hátulsó végtagok enyhén hátra állítottak és szintén párhuzamosak, valamint erősek és jól izmoltak, a combok szélesek, izmosak. A hátsó mancsok is enyhén íveltek, zártak és a karmok ugyancsak sötét színűek.Járásmódját tekintve a német juhászkutya ügető típusú fajta. A lábait átlósan viszi, a mozgása talaj közeli és térölelő. A hátsó lábaival legalább a teste közepéig tud lépni, a mellsőkkel pedig ugyanolyan hosszan előre.
Szőrzet
A szőrzet hossza
A német juhászkutyának általában három szőrzetváltozata/szőrzettípusa ismert, ezek a sima, félhosszú szőrzet aljszőrzettel, a sima, hosszú szőrzet aljszőrzettel, valamint a hosszú szőrzet. E három változatból nem mindegyik elfogadott mindenhol, és ezeken kívül előfordulnak egyéb változatok is. A német juhászkutya szőrzete tehát kívánatos esetben kétrétegű, ami azt jelenti, hogy lágy aljszőrzetből és kemény szálú fedőszőrzetből áll. Az az előnyös, amikor a szőrzet sűrű és tömött.
A sima, félhosszú szőrzet, vagyis a "Stockhaar" a legkívánatosabb, legelfogadottabb szőrzetváltozat, és ez a fajta szabályos szőrzete. Erre is jellemző a lágy aljszőrzet egyenesen kemény fedőszőrzettel. Utóbbi tömör, durva és szorosan a testhez simul. Az állat szőrzete nem egyformán hosszú a test minden részén, így a kutya fején, végtagjainak elülső oldalán, a mancsain és a lábujjain rövidebb, míg a nyakán és a farkán hosszabb és dúsabb, a végtagjainak hátulsó részén lábközépig szintén hosszabb, különösen a combok hátulsó részén hosszú, ahol ún. nadrágot képez.
A rövid szőrzet is egy elfogadott változat. Ebben az esetben - mint az elnevezés is mutatja - a kutya szőre az egész testén rövid, és szorosan hozzásimul az állat testéhez. Az aljszőrzet kevésebb, mint a sima, félhosszú szőrzetnél, vagy egyáltalán nincsen.
A "plüss" szőrzet puhább, hosszabb és tömöttebb, valamint elfogadottabb, kívánatosabb a rövid szőrzetnél. Aljszőrzet ennél a típusnál mindig van - természetesen vastagabb, mint a rövid szőrzet esetében.
A sima, félhosszú szőrzetnek van egy hosszabb egyenes fedőszőrrel járó változata is. Ilyenkor legszembetűnőbben a kutya végtagjainak a hátulsó részén - és kiváltképp a combjának a hátulsó részén - hosszabb a szőr, mint a sima, félhosszú szőrzet esetében, vagyis az állat testének ezen részei zászlósak, és az, amiről e típus a legkönnyebben megkülönböztethető. Ez jelentősebbé teszi a kutya nadrágját. Ennél a változatnál is van aljszőrzet, a fedőszőrzet simább és kevésbé testhez simuló.
A hosszú szőrzet esetében általában nincsen aljszőrzet, a fedőszőrzet pedig sima és nem simul az állat testéhez. A kutya szőre - a fejet és a végtagok elülső részét kivéve, mert ezeken a részeken rövid - hosszú, különösen a fülénél, a végtagjainak a hátulsó részén (így a nadrágja jelentős), a mellkasán és a farkán - ezeken a részeken az állat szőre zászlós. Ezt a változatot a standardok különböző módokon kezelik - gyakran hibának minősül, de az FCI 2010-ben B-változatként elfogadta (az A-változat a sima, félhosszú szőrzet).
Színváltozatok és mintázatok
A német juhászkutyának többféle színváltozata és mintázata van, melyek közül a legismertebb a fekete-cser változat. A különböző színeket és mintázatokat a gének határozzák meg - minderről itt csupán egy egyszerű áttekintés következik. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a kutya színe nem befolyásolja a jellemét.
Tehát a legnépszerűbb, illetve legismertebb a fekete-cser színváltozat - a "cser" a vörös különböző árnyalataira utal, a világos krémszíntől egészen a sötét vörösig (sőt, az ezüst színt is ide sorolják). A mintázatok közül pedig a leginkább ismert változat a rajzos, amikor a cser színű kutya hátán fekete "nyereg" látható, amelynek kiterjedése eltérő lehet. Abban az esetben, amikor a fekete szín szinte a kutya egész testére kiterjed, és a testnek csupán kevés részén található cser szín (a végtagokon, és esetleg az arcon, illetve has alsó részén vagy a mellkason), sötét rajzos vagy bikolor mintázatról beszélünk. Egy másik jellemző mintázat az, amikor a kutya egész testét egyetlen szín borítja, vagyis az állat egyszínű (általában fekete) - ezt egy recesszív gén okozza. Utolsóként egy igazán változatos mintázatot említenék: ez az ordas (a kutya mintázata a farkaséhoz hasonló, mondhatni "csíkos").
Mintázattól függetlenül, a német juhászkutyának több színváltozata létezik. Tehát ezek a színváltozatok kombinálódnak a különböző mintázatokkal (pl. májbarna rajzos, májbarna bikolor, egyszínű májbarna). Az alábbi három színváltozat sajnos nem minden esetben elfogadott (munkaversenyeken általában ezeket is elfogadják).
A kék színt okozó gén a fekete pigmentre hat (hígítja azt), vagyis a kutya összes fekete pigmentje kékké válik (tehát a kutya szőrzetének azon részei, amelyek egyébként feketék lennének, kékek lesznek). Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kutya mindkét szülőjének hordoznia kell a kék gént, mivel ez egy recesszív gén - vagyis a domináns génnel szemben nem jut érvényre. Az ilyen kutyáknak ily módon az orra sem fekete, hanem kék színű, a szemük pedig világos árnyalatú. A kék színezet árnyalatai is eltérőek lehetnek, hiszen a szín az egészen világostól az egészen sötétig előfordulhat.
A májbarna színért felelős gén is a fekete pigmentre hat, tehát a kutya összes fekete pigmentje májbarnává válik. A májbarna szintén recesszív gén, vagyis ezt is mindkét szülőnek hordoznia kell ahhoz, hogy kölykeik ilyen színűek legyenek. A kutya orra ebben a az esetben sem fekete, hanem barna lesz, a szemei pedig világos árnyalatúak. A májbarna színezet is változatos árnyalatokban fordulhat elő.
A fehér német juhászkutyák nem azért fehérek, mert albínók, hanem a fehér színt okozó recesszív gén miatt. Ez azt jelenti, hogy akár két fekete-cser kutyának is lehetnek fehér kölykei, amennyiben a szülők hordozzák a fehér gént. A fehér gén a kutya minden más színét "kifakítja", de a fehér német juhászkutyák genetikailag bármelyik mintázattal rendelkezhetnek (tehát egy fehér színű kutya genetikailag lehet például bikolor). A fehér német juhászkutyákat külön fajtaként is számon tartják, mint amerikai-kanadai fehér juhászkutya vagy svájci fehér juhászkutya.
Az ordas a legváltozatosabb színváltozat, amely a legvilágosabb vöröstől a legsötétebb feketéig változhat, emellett általában az ordas kutyák színe kölyökkoruktól egészen a felnőtté válásukig (kb. 2 éves korukig) folyamatosan változik. Az ordas német juhászkutyák szőrszálainak a vége különböző mértékben fekete, míg a szőrszálak többi része lehet például a cser, a vörös, vagy a szürke szín valamelyik árnyalata - ez teszi lehetővé, hogy maga az ordas mintázat ilyen sokféle színben előforduljon. Általában az ordas kutyákra jellemző, hogy a lábaikon fekete jegyek láthatóak - pl. apró foltok a lábujjakon, de ilyen megjelenhet a kutya mellső lábainak elülső részén, egészen az állat könyökéig, illetve a hátsó lábak hátulsó részén, az állat sarkáig.
Nagyon sok energia van benne, ezért mindig szüksége van feladatra, elfoglaltságra (pl. tanulás, játék), különben unalmában rossz szokásokat vehet fel. Nem szeret hosszú ideig egyedül maradni, ezért társaságra van szüksége - enélkül szintén unatkozni kezd, és frusztrálttá válik, ami ugyancsak rossz szokások kialakulásához vezet. Tartózkodó és gyanakvó fajta, így idegenekkel szemben bizalmatlan lehet - ha kölyökkorában sok emberrel találkozik, megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket, emellett a család barátaival, illetve a gazda jelzésére más idegenekkel szemben is barátságosan viselkedik. A német juhászkutya tehát nem barátkozik könnyen, de akivel összebarátkozott, ahhoz kivételesen hűséges. Az is megjegyzendő, hogy - mint a juhászkutyák általában - ugatós fajta (habár egyes források szerint csak akkor ugat, ha szükségesnek érzi).
Von Stephanitz egész életében azért küzdött, hogy a német juhászkutya
munkakutya maradjon, ám az 1930-as években a hatalom a fajta szépségét
kívánta hangsúlyozni. Von Stephanitz még fenyegetést is kapott, így 36
év után visszavonult. 1936. április 22-én, a Német Juhászkutya Egylet
megalapításának 37. évfordulóján, Drezdában hunyt el, 71 éves korában -
mindössze pár nappal azután, hogy utolsó kedvenc kutyája, Egga
elpusztult.
Rin-tin-tin 1932. augusztus 10-én, gazdája Los Angeles-i házában
pusztult el. Duncan eleinte saját udvarában temette el, mivel a válság
miatt nem futotta szebb szertartásra, és hamarosan a házát is el kellett
adnia. Ezt követően elintézte, hogy Rin-tin-tin-t a szülőföldjén
helyezzék örök nyugalomra, egy híres háziállat temetőben, a Cimetière
des Chiens et Autres Animaux Domestiques-ben. Haláláról országszerte
gyászjelentések jelentek meg, életéről különböző cikkek és műsorok
láttak napvilágot az emlékére. Gazdája egy "Rin-tin-tin" című verssel emlékezett meg róla. 1960. február 8-án Rin-tin-tin saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en.
A fej ék alakú, nem túl telt vagy túl hosszúkás. Oldalnézetből a homlok enyhén ívelt. Az a standard szerint az orrnak feketének kell lennie. A szemek közepes méretűek és mandula alakúak, és minél sötétebbek, annál inkább megfelelnek a standardnak. A fogak erősek, egészségesek, és 42 van belőlük. A fajta harapása ollós. A német juhászkutyának felálló, közepes méretű, előre forduló, hegyes fülei vannak (a kölykök füle csak 6 hónapos koruk után áll fel).
A nyak erős, jól izmolt, hosszú, és nem lebernyeges. A hát a modern német juhászkutyáknál enyhén lejt a far irányába, közepesen hosszú, erőteljes, és jól izmolt. Az ágyék rövid, széles, feszes, és szintén jól izmolt. A far hosszú és enyhén lejt. A mellkas közepesen széles, és minél mélyebb, annál jobb, a bordák pedig közepes görbületet mutatnak. A has enyhén felhúzott. A farok legalább a kutya csánkjáig leér, de a lábközép közepéig nem ér le. A farok alsó részén a szőr valamivel hosszabb.
A mellső végtagok egyenesek és elölről nézve párhuzamosak. A mellső mancsok kerekdedek, zártak, és íveltek, a talpak kemények. A kutya karmai erősek és sötét színűek. A hátulsó végtagok enyhén hátra állítottak és szintén párhuzamosak, valamint erősek és jól izmoltak, a combok szélesek, izmosak. A hátsó mancsok is enyhén íveltek, zártak és a karmok ugyancsak sötét színűek.Járásmódját tekintve a német juhászkutya ügető típusú fajta. A lábait átlósan viszi, a mozgása talaj közeli és térölelő. A hátsó lábaival legalább a teste közepéig tud lépni, a mellsőkkel pedig ugyanolyan hosszan előre.
Szőrzet
A szőrzet hossza
A német juhászkutyának általában három szőrzetváltozata/szőrzettípusa ismert, ezek a sima, félhosszú szőrzet aljszőrzettel, a sima, hosszú szőrzet aljszőrzettel, valamint a hosszú szőrzet. E három változatból nem mindegyik elfogadott mindenhol, és ezeken kívül előfordulnak egyéb változatok is. A német juhászkutya szőrzete tehát kívánatos esetben kétrétegű, ami azt jelenti, hogy lágy aljszőrzetből és kemény szálú fedőszőrzetből áll. Az az előnyös, amikor a szőrzet sűrű és tömött.
A sima, félhosszú szőrzet, vagyis a "Stockhaar" a legkívánatosabb, legelfogadottabb szőrzetváltozat, és ez a fajta szabályos szőrzete. Erre is jellemző a lágy aljszőrzet egyenesen kemény fedőszőrzettel. Utóbbi tömör, durva és szorosan a testhez simul. Az állat szőrzete nem egyformán hosszú a test minden részén, így a kutya fején, végtagjainak elülső oldalán, a mancsain és a lábujjain rövidebb, míg a nyakán és a farkán hosszabb és dúsabb, a végtagjainak hátulsó részén lábközépig szintén hosszabb, különösen a combok hátulsó részén hosszú, ahol ún. nadrágot képez.
A rövid szőrzet is egy elfogadott változat. Ebben az esetben - mint az elnevezés is mutatja - a kutya szőre az egész testén rövid, és szorosan hozzásimul az állat testéhez. Az aljszőrzet kevésebb, mint a sima, félhosszú szőrzetnél, vagy egyáltalán nincsen.
A "plüss" szőrzet puhább, hosszabb és tömöttebb, valamint elfogadottabb, kívánatosabb a rövid szőrzetnél. Aljszőrzet ennél a típusnál mindig van - természetesen vastagabb, mint a rövid szőrzet esetében.
A sima, félhosszú szőrzetnek van egy hosszabb egyenes fedőszőrrel járó változata is. Ilyenkor legszembetűnőbben a kutya végtagjainak a hátulsó részén - és kiváltképp a combjának a hátulsó részén - hosszabb a szőr, mint a sima, félhosszú szőrzet esetében, vagyis az állat testének ezen részei zászlósak, és az, amiről e típus a legkönnyebben megkülönböztethető. Ez jelentősebbé teszi a kutya nadrágját. Ennél a változatnál is van aljszőrzet, a fedőszőrzet simább és kevésbé testhez simuló.
A hosszú szőrzet esetében általában nincsen aljszőrzet, a fedőszőrzet pedig sima és nem simul az állat testéhez. A kutya szőre - a fejet és a végtagok elülső részét kivéve, mert ezeken a részeken rövid - hosszú, különösen a fülénél, a végtagjainak a hátulsó részén (így a nadrágja jelentős), a mellkasán és a farkán - ezeken a részeken az állat szőre zászlós. Ezt a változatot a standardok különböző módokon kezelik - gyakran hibának minősül, de az FCI 2010-ben B-változatként elfogadta (az A-változat a sima, félhosszú szőrzet).
Színváltozatok és mintázatok
A német juhászkutyának többféle színváltozata és mintázata van, melyek közül a legismertebb a fekete-cser változat. A különböző színeket és mintázatokat a gének határozzák meg - minderről itt csupán egy egyszerű áttekintés következik. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a kutya színe nem befolyásolja a jellemét.
Tehát a legnépszerűbb, illetve legismertebb a fekete-cser színváltozat - a "cser" a vörös különböző árnyalataira utal, a világos krémszíntől egészen a sötét vörösig (sőt, az ezüst színt is ide sorolják). A mintázatok közül pedig a leginkább ismert változat a rajzos, amikor a cser színű kutya hátán fekete "nyereg" látható, amelynek kiterjedése eltérő lehet. Abban az esetben, amikor a fekete szín szinte a kutya egész testére kiterjed, és a testnek csupán kevés részén található cser szín (a végtagokon, és esetleg az arcon, illetve has alsó részén vagy a mellkason), sötét rajzos vagy bikolor mintázatról beszélünk. Egy másik jellemző mintázat az, amikor a kutya egész testét egyetlen szín borítja, vagyis az állat egyszínű (általában fekete) - ezt egy recesszív gén okozza. Utolsóként egy igazán változatos mintázatot említenék: ez az ordas (a kutya mintázata a farkaséhoz hasonló, mondhatni "csíkos").
Mintázattól függetlenül, a német juhászkutyának több színváltozata létezik. Tehát ezek a színváltozatok kombinálódnak a különböző mintázatokkal (pl. májbarna rajzos, májbarna bikolor, egyszínű májbarna). Az alábbi három színváltozat sajnos nem minden esetben elfogadott (munkaversenyeken általában ezeket is elfogadják).
A kék színt okozó gén a fekete pigmentre hat (hígítja azt), vagyis a kutya összes fekete pigmentje kékké válik (tehát a kutya szőrzetének azon részei, amelyek egyébként feketék lennének, kékek lesznek). Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kutya mindkét szülőjének hordoznia kell a kék gént, mivel ez egy recesszív gén - vagyis a domináns génnel szemben nem jut érvényre. Az ilyen kutyáknak ily módon az orra sem fekete, hanem kék színű, a szemük pedig világos árnyalatú. A kék színezet árnyalatai is eltérőek lehetnek, hiszen a szín az egészen világostól az egészen sötétig előfordulhat.
A májbarna színért felelős gén is a fekete pigmentre hat, tehát a kutya összes fekete pigmentje májbarnává válik. A májbarna szintén recesszív gén, vagyis ezt is mindkét szülőnek hordoznia kell ahhoz, hogy kölykeik ilyen színűek legyenek. A kutya orra ebben a az esetben sem fekete, hanem barna lesz, a szemei pedig világos árnyalatúak. A májbarna színezet is változatos árnyalatokban fordulhat elő.
A fehér német juhászkutyák nem azért fehérek, mert albínók, hanem a fehér színt okozó recesszív gén miatt. Ez azt jelenti, hogy akár két fekete-cser kutyának is lehetnek fehér kölykei, amennyiben a szülők hordozzák a fehér gént. A fehér gén a kutya minden más színét "kifakítja", de a fehér német juhászkutyák genetikailag bármelyik mintázattal rendelkezhetnek (tehát egy fehér színű kutya genetikailag lehet például bikolor). A fehér német juhászkutyákat külön fajtaként is számon tartják, mint amerikai-kanadai fehér juhászkutya vagy svájci fehér juhászkutya.
Az ordas a legváltozatosabb színváltozat, amely a legvilágosabb vöröstől a legsötétebb feketéig változhat, emellett általában az ordas kutyák színe kölyökkoruktól egészen a felnőtté válásukig (kb. 2 éves korukig) folyamatosan változik. Az ordas német juhászkutyák szőrszálainak a vége különböző mértékben fekete, míg a szőrszálak többi része lehet például a cser, a vörös, vagy a szürke szín valamelyik árnyalata - ez teszi lehetővé, hogy maga az ordas mintázat ilyen sokféle színben előforduljon. Általában az ordas kutyákra jellemző, hogy a lábaikon fekete jegyek láthatóak - pl. apró foltok a lábujjakon, de ilyen megjelenhet a kutya mellső lábainak elülső részén, egészen az állat könyökéig, illetve a hátsó lábak hátulsó részén, az állat sarkáig.
A legkülönlegesebb színváltozat talán a "panda" - az ilyen német juhászkutyák tulajdonképpen
tarkák, vagyis fehér alapon különböző színű (legtöbbször fekete és vörös)
foltok vannak rajtuk. Ez 35%-ban fehér, a többi részben fekete-cser színt
jelent. Ennek eredményeként elvileg egy panda medvére hasonlítanak.
Emellett előfordul náluk a kék szem is. Tehát ez a színváltozat eléggé elüt a
többitől. Az ilyen német juhászkutyákat nagyon egyedinek tartják, ezért igen
keresettek - viszont kevesen foglalkoznak a tenyésztésükkel.
Ez a szín egy spontán génmutáció eredményeként jött létre,
és nem tévesztendő össze azzal a génnel, amely fehér foltokat okoz a német
juhászkutyák bundáján. Megjelenésének nem feltétele az, hogy a felmenők között
fehér német juhászkutya is előforduljon. A "panda" gén domináns gén,
vagyis elég csak az egyik szülőben előfordulnia ahhoz, hogy a színt az utódok
is örököljék. Emellett a "panda" német juhászkutyáknak is lehetnek
májbarna vagy kék színváltozatai.
E színváltozat egyetlen német juhászkutya vérvonalban
jelent meg. Először egy, az Egyesült Államokban született, fajtatiszta szuka
volt ilyen, ráadásul kék szemekkel, akinek az anyja teljesen fekete, az apja
pedig fekete-cser színű volt, ahogyan az összes testvére is. A tenyésztő,
akinél a különleges kiskutya született, DNS-tesztre vitte a kölyköt
az Ohio State University Veterinary Hospital-ba, hogy kiderüljön a
szokatlan szín oka. Itt számos tesztet végeztek el rajta. Később, amikor a
kölyök felnőtt, fekete-cser apától három "panda" és egy fekete-cser
kiskutyája született. A szuka neve Frankie (Lewcinka's Franka Vom Phenom) volt - mondhatni, tőle származnak a "panda" német juhászkutyák.
Tulajdonságok és viselkedés
A német juhászkutya rendkívül intelligens fajta, amely mozgékony és kiegyensúlyozott. Szaglása és hallása elsőrendű. Ez a kutya engedelmes, figyelmes, és éber. Nagyon munkaszerető, a feladatokat örömmel teljesíti, valamint szeret tanulni és könnyen is tanul, így könnyen képezhető. Számos parancsot képes igen gyorsan megérteni. Mivel nagyon értelmes, megérti, hogy mi zajlik körülötte. A vele szemben használt hanghordozásra érzékenyen reagál. Okos és aktív kutya.
Érdemes korán elkezdeni a kiképzését és a szocializációját, már kölyökként sokféle különböző helyzetnek kitenni. A kiképzése során egyértelműen és következetesen kell bánni vele, hogy kiszámítható, problémamentes kutya váljon belőle.
Ideális esetben ez a fajta jóindulatú, barátságos, szelíd, sőt akár gyengéd, megbízható, eleven, de mégis nyugodt, valamint lelkes. A német juhászkutya emellett erős idegzetű, magabiztos, és idegenek nem tudják megvesztetni. Páratlanul bátor, odaadó, és hűséges fajta. Nem lehet agresszív, félénk, vagy ideges. Ha veszélyt érez, akkor védelmezően viselkedik, hiszen erős a védelmező ösztön él benne, így az otthonát és a családját is védi.
A német juhászkutya rendkívül intelligens fajta, amely mozgékony és kiegyensúlyozott. Szaglása és hallása elsőrendű. Ez a kutya engedelmes, figyelmes, és éber. Nagyon munkaszerető, a feladatokat örömmel teljesíti, valamint szeret tanulni és könnyen is tanul, így könnyen képezhető. Számos parancsot képes igen gyorsan megérteni. Mivel nagyon értelmes, megérti, hogy mi zajlik körülötte. A vele szemben használt hanghordozásra érzékenyen reagál. Okos és aktív kutya.
Érdemes korán elkezdeni a kiképzését és a szocializációját, már kölyökként sokféle különböző helyzetnek kitenni. A kiképzése során egyértelműen és következetesen kell bánni vele, hogy kiszámítható, problémamentes kutya váljon belőle.
Ideális esetben ez a fajta jóindulatú, barátságos, szelíd, sőt akár gyengéd, megbízható, eleven, de mégis nyugodt, valamint lelkes. A német juhászkutya emellett erős idegzetű, magabiztos, és idegenek nem tudják megvesztetni. Páratlanul bátor, odaadó, és hűséges fajta. Nem lehet agresszív, félénk, vagy ideges. Ha veszélyt érez, akkor védelmezően viselkedik, hiszen erős a védelmező ösztön él benne, így az otthonát és a családját is védi.
Általában különösen erősen kötődik egyvalakihez, egygazdás kutya. A
gazdája a legfontosabb a számára: a kutya mindig azon van, hogy a
kedvében járjon, illetve más kutya jelenléte nem helyettesítheti a gazda
társaságát. Ha a gazda sokat van távol tőle, azt hiszi, hogy
büntetésben van, ezért ez a kutya nem való olyan embereknek, akik nem
tudnak elég időt tölteni vele.
Kellemes társ és jó családi kutya, mivel nagyon családcentrikus. Egy megfelelően képzett német juhászkutya, amely kölyökkorában sokszor találkozott gyermekekkel, nagyon megbízható, barátságos és kedves velük, szereti és megvédi őket. Visszafogott természete miatt azonban az idegen gyermekekhez nem fog odamenni, hogy barátkozzon velük.
Amennyiben az állat már kölyökkorától fogva hozzá van szoktatva más
állatok jelenlétéhez, békésen együtt tud élni velük. Ezt nehezebb egy
felnőtt német juhászkutyával elérni, amely kölyökként nem volt más
állatokhoz szoktatva.Kellemes társ és jó családi kutya, mivel nagyon családcentrikus. Egy megfelelően képzett német juhászkutya, amely kölyökkorában sokszor találkozott gyermekekkel, nagyon megbízható, barátságos és kedves velük, szereti és megvédi őket. Visszafogott természete miatt azonban az idegen gyermekekhez nem fog odamenni, hogy barátkozzon velük.
Nagyon sok energia van benne, ezért mindig szüksége van feladatra, elfoglaltságra (pl. tanulás, játék), különben unalmában rossz szokásokat vehet fel. Nem szeret hosszú ideig egyedül maradni, ezért társaságra van szüksége - enélkül szintén unatkozni kezd, és frusztrálttá válik, ami ugyancsak rossz szokások kialakulásához vezet. Tartózkodó és gyanakvó fajta, így idegenekkel szemben bizalmatlan lehet - ha kölyökkorában sok emberrel találkozik, megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket, emellett a család barátaival, illetve a gazda jelzésére más idegenekkel szemben is barátságosan viselkedik. A német juhászkutya tehát nem barátkozik könnyen, de akivel összebarátkozott, ahhoz kivételesen hűséges. Az is megjegyzendő, hogy - mint a juhászkutyák általában - ugatós fajta (habár egyes források szerint csak akkor ugat, ha szükségesnek érzi).
Betegségek
Minden más fajtához hasonlóan a német juhászkutya is hajlamos bizonyos betegségekre. Éppen ezért egy kölyök vásárlásakor érdemes megkérni a tenyésztőt, hogy mutassa meg a kölyök szüleinek egészségügyi igazolványát, amely bizonyítja, hogy az állatok egészségesek.
A német juhászkutyák többek között a következő betegségekre hajlamosak:
Minden más fajtához hasonlóan a német juhászkutya is hajlamos bizonyos betegségekre. Éppen ezért egy kölyök vásárlásakor érdemes megkérni a tenyésztőt, hogy mutassa meg a kölyök szüleinek egészségügyi igazolványát, amely bizonyítja, hogy az állatok egészségesek.
A német juhászkutyák többek között a következő betegségekre hajlamosak:
- csípőízületi (hátsó végtag) diszplázia
- könyökízületi (első végtag) diszplázia
- gyulladásos ízületi megbetegedések
- artózis (ízületi porckopás)
- szaruhártya-gyulladás
- gyomorcsavarodás
- bélbetolódás
- degeneratív mielopátia (porckorong betegség)
- exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség
- különböző allergiák
Gondozás
Ameddig a kutya el nem éri legalább a kétéves kort, nem szabad hagyni,
hogy kemény felületen fusson, ugorjon, vagy játsszon, mert az ízületei
addig még nem fejlődtek ki teljesen. Az állat túletetése is ízületi
problémákhoz vezethet, egyéb gondok mellett.
Mivel ennek a fajtának egész évben nagyon - és évente kétszer (tavasszal és ősszel) különösen - hullik a szőre, érdemes hetente legalább két-három alkalommal átkefélni a bundáját, hogy a szőr nagy része akkor kijöjjön. A fürdetés olyan olajoktól fosztja meg az állat bundáját, amelyek egészségesen tartják, ezért csak akkor fürdessük meg, ha valóban szükséges. A szőrhullatástól eltekintve ez egy elég tiszta és szagtalan fajta.
A karmokat röviden kell tartani, ezért érdemes havonta egyszer vágni, ha a kutya nem mozog annyit, hogy a karmok kellően kopjanak. A fület hetente ellenőrizni kell, hogy például nincs-e benne piszok vagy gyulladás, illetve ugyanilyen rendszerességgel egy vattával óvatosan ki kell törölni. A szemváladékot is le kell törölni, egy papírzsebkendővel.
A német juhászkutyák szeretnek rágni, ezért az állat és a tárgyak védelme érdekében érdemes biztonságos rágójátékokat és csontokat adni neki. A fogaik szintén tisztán tarthatók biztonságos rágójátékok és fogmosócsontok segítségével. Puha fogkefével és kutyáknak való fogkrémmel megmosható az állat foga.
Amennyiben elegendő mozgást (pl. napi kétszer félóra séta, illetve kocogás, apportírozás, frizbizés, úszás) biztosítanak neki, ez a fajta lakásban is tartható, de kertes házban jobban érzi magát.
A német juhászkutyák alomszáma általában 6-10 kölyök.
A német juhászkutya könnyen gondozható fajta.
Fontos a kutya rengeteg energiájának lekötése napi feladatok segítségével. Nagyon fontos, hogy az állat nagy mozgásigénye ki legyen elégítve, de nem csak a testét, a szellemét is folyamatosan "edzeni" kell. Az unalom és a tétlenség ugyanis - mint az fentebb említésre került - rossz szokásokhoz vezet, mint például az ugatás, a rágás, vagy az ásás.
Fontos a kutya rengeteg energiájának lekötése napi feladatok segítségével. Nagyon fontos, hogy az állat nagy mozgásigénye ki legyen elégítve, de nem csak a testét, a szellemét is folyamatosan "edzeni" kell. Az unalom és a tétlenség ugyanis - mint az fentebb említésre került - rossz szokásokhoz vezet, mint például az ugatás, a rágás, vagy az ásás.
Az állat etetéséhez általában napi 3-4 bögre, minőségi száraztáp
javasolt, napi két étkezésre bontva - fontos, hogy a kutya rendszeresen
kapjon enni. Az, hogy egy felnőtt kutya mennyi egyen, az az eb egyéni
szükségleteitől függ. A kölyökkutyák etetése különleges figyelmet
igényel, a német juhászkutyák 4-7 hónapos koruk körül ugyanis nagyon
gyorsan nőnek, ami a csontok rendellenes fejlődéséhez vezethet. Ez azt
jelenti, hogy minőségi, alacsony kalóriatartalmú tápra van szükségük,
amely megakadályozza, hogy túl gyorsan nőjenek.
Mivel ennek a fajtának egész évben nagyon - és évente kétszer (tavasszal és ősszel) különösen - hullik a szőre, érdemes hetente legalább két-három alkalommal átkefélni a bundáját, hogy a szőr nagy része akkor kijöjjön. A fürdetés olyan olajoktól fosztja meg az állat bundáját, amelyek egészségesen tartják, ezért csak akkor fürdessük meg, ha valóban szükséges. A szőrhullatástól eltekintve ez egy elég tiszta és szagtalan fajta.
A karmokat röviden kell tartani, ezért érdemes havonta egyszer vágni, ha a kutya nem mozog annyit, hogy a karmok kellően kopjanak. A fület hetente ellenőrizni kell, hogy például nincs-e benne piszok vagy gyulladás, illetve ugyanilyen rendszerességgel egy vattával óvatosan ki kell törölni. A szemváladékot is le kell törölni, egy papírzsebkendővel.
A német juhászkutyák szeretnek rágni, ezért az állat és a tárgyak védelme érdekében érdemes biztonságos rágójátékokat és csontokat adni neki. A fogaik szintén tisztán tarthatók biztonságos rágójátékok és fogmosócsontok segítségével. Puha fogkefével és kutyáknak való fogkrémmel megmosható az állat foga.
Amennyiben elegendő mozgást (pl. napi kétszer félóra séta, illetve kocogás, apportírozás, frizbizés, úszás) biztosítanak neki, ez a fajta lakásban is tartható, de kertes házban jobban érzi magát.
A német juhászkutyák alomszáma általában 6-10 kölyök.
A fajta történetéből
Max von Stephanitz, a német juhászkutya "atyja"
A német juhászkutya ma ismert formáját Max von Stephanitz
lovaskapitánynak köszönhető, akit ezért gyakran úgy emlegetnek, mint a
fajta "atyja". Azonban nem ő hozta létre a német juhászkutyát, hanem a
számos juhászkutya közül kiválasztotta azt, amely e fajta alapjául
szolgált.
Max Emil Friedrich von Stephanitz 1864. december 30-án, a németországi
Drezdában született, nemesi családban. Szülei Friedrich Wilhelm von
Stephanitz és második felesége, Maria Münch. Fiuk a drezdai Vitzhumsche
Gymnasium-ban tanult, ahol a francia nyelvet kiválóan elsajátította.
Édesanyja akaratából választotta a katonai pályát, ahogyan ez akkor a
nemesi családokban szokás volt.
A szolgálata alatt a berlini Veterinärschule-t is látogatta, ahol
hasznos biológiai, anatómiai és kinetikai tudástra tett szert, melyeket
később felhasználhatott a kutyák tenyésztése és bírálata során. Éppen
Gesller gróf adjutánsaként szolgált, amikor először találkozott
juhászkutyákkal. A Rajna mellett, egy domboldalon volt a szállása,
ahonnan kilátás nyílt a folyó két partjára. Innen azt is láthatta,
ahogyan egy juhászkutya a nyájat tereli, mialatt a juhász pihen. Von
Stephanitz le volt nyűgözve a kutya teljesítménye láttán, és rögtön
elhatározta, hogy szerez magának egy ilyen állatot. Ettől kezdve
határozott elképzelése volt arról, hogyan kell kinéznie, és mire kell
képesnek lennie egy juhászkutyának - minden feladatra a nyáj
körül. 1897-ben vásárolt is magának egy Freya von Grafrath nevű szukát,
akit törzskönyveztetett.
1898-ban nevezték ki kapitánnyá, ám rangon aluli házassága miatt
hamarosan el kellett hagynia a hadsereget, visszavonult (házasságából
két gyermek született, Otto és Herta). Ezután megvásárolta a
Grafrath-hoz közeli Jahrholzwieshof birtokot, Bajorországban. Ekkor
kezdett el ebtenyésztéssel kísérletezni, amelyhez angol tenyésztők
módszereit használta, ám ezek a kísérletei nem jártak sikerrel.
Von Stephanitz szívesen járt kutyakiállításokra, ahol számos
juhászkutyafajtát megfigyelhetett. Főként a farkasszerű küllemmel
rendelkező, felállófülű, intelligens, éles érzékekkel megáldott,
készségesen dolgozó kutyák nyerték el a tetszését. 1899-ben, egy
frankfurti kiállításon látta meg azt a kutyát, amely minden elvárásának
megfelelt: Hektor Linksrhein-t - von Stephanitz nem is habozott,
azonnal, a helyszínen megvásárolta az állatot, és új nevet adott neki,
így a kutya Horand von Grafrath lett.
Nem sokkal ezután, 1899. április 22-én, Karlsruhe-ban von Stephanitz és
barátja, Artur Meyer megalapították a Német Juhászkutya Egyletet (Verein für Deutsche Schäferhunde, S.V.), amelynek az elnöke von Stephanitz
lett. Az Egylet feladata a megfelelő tenyészállatok kiválasztása volt,
melyhez az ideális kutyával kapcsolatban minden szükséges feltételt
meghatároztak. 1900-ban pedig von Stephanitz elindította a német
juhászkutyák törzskönyvezését, és az első törzskönyvi számot
természetesen Horand von Grafrath kapta meg. Két évvel később, 1902-ben
részt vet a Rendőrkutyák Népszerűsítését és Tenyésztését Célzó Egylet
(Verein zur Förderung der Zucht und Verwendung von Polizei-hunden, PHV)
megalapításában is.
Von Stephanitz sokat tett a német juhászkutya népszerűsítéséért, és A német juhászkutya szóban és képben (Der deutsche Schäferhund in Wort und Bild)
című munkájának segítségével sikerült a világon az egyik legnépszerűbb
fajtává tenni azt. Ez a könyv először 1901-ben jelent meg, majd többször
kiadták, és ezalatt az eleinte rövid mű alapművé fejlődött.
Az "első" német juhászkutya
Hektor Linksrhein - a későbbi Horand von Grafrath - volt az első kutya,
akit német juhászkutyának tekintettek, és ő adta a fajta modern
változatának genetikai megalapozását.
A türingiai felmenőktől származó Hektor 1895. január 1-én született, a
Frankfurtban élő Z. Sparwasser tenyészetében. Szülei Kastor Rüde és Lene
(Sparwasser) voltak, az egyik testvérét Luchs-nak hívták. (Egyébként
egyes források szerint állítólag Hektor negyedrészt farkas volt.)
Mielőtt a később a német juhászkutya "atyjának" nevezett Max von
Stephanitz lovaskapitány megvásárolta volna őt, Hektor többször is
gazdát cserélt - az egyik korábbi tulajdonosa a Kennel von der Krone
volt.
Von Stephanitz 1899-ben, egy frankfurti kutyakiállításon, a juhászkutyák
bírálata során vette észre Hektort, aki von Stephanitz minden
elvárásának megfelelt. Lenyűgözte a kutya intelligenciája, ereje,
engedelmessége és hűsége. Azonnal, a helyszínen meg is vásárolta Hektort
200 német aranymárkáért, ami nem kis pénznek számított akkoriban. Min
ahogyan azokban az időkben szokás volt, Hektor új nevet kapott, így
ettől kezdve Horand von Grafrath lett.
Horand jellemzőiről sok mindent tudunk. A megjelenésével kapcsolatban
elmondható, hogy a marmagassága kb. 61 cm (ez akkoriban viszonylag nagy
méretnek számított, ma viszont inkább közepes), a csontozata erős, a
feje és az alakja jó, a szőre színe a farkasokéhoz hasonlóan
sárga-szürke (ordas) volt. Ez az erőteljes, kitartó, intelligens,
tanulékony, és bámulatosan engedelmes kutya a gazdája legkisebb
rezdülésére is odafigyelt, és nagyon szerette, ha foglalkoznak vele.
Mivel rengeteg felesleges energiával rendelkezett, mindig csinálni
szeretett volna valamit, egyáltalán nem volt lusta. Az viszont
aggodalomra adott okot, hogy ha magára hagyták, "javíthatatlan huligán"
volt (Hans Räber), de von Stephanitz szerint minden hibája csupán a
korábbi neveléséből származott.
Horand vált a Német Juhászkutya Egylet tenyésztési programjának központi
szereplőjévé, hiszen megtestesítette mindazt, amit a kor tenyésztői el
szerettek volna érni a német juhászkutya kialakítása során. Horand-ot
egy új fajtanyilvántartásba vették fel, ő kapta az első törzskönyvi
számot (Schäferhunde Zuchtbuch - SZ 1; ide később a szüleit is bekerültek), így lett ő az első (bejegyzett) német juhászkutya.
Azt nem lehet tudni, hogy Horand pontosan meddig élt, mindössze annyi bizonyos, hogy 1899 után pusztult el.
Horand-nak 35 szukától 53 alma lett. Számos leszármazottja közül
megemlítendő az egyik fia, Hektor von Schwaben, akinek három
legismertebb kölyke a későbbi tenyésztési programokban szereplő Heinz
von Starkenburg, Beowolf (vagy Beowulf) és Pilot (III). Tőlük származik
tehát minden modern német juhászkutya.
Az első "hírességek"
Strongheart
Strongheart volt az első igazán nagy kutya filmsztár az Egyesült Államokban - és egyben az első német juhászkutya filmsztár is.
A rendőrkutya vérvonalhoz tartozó Strongheart 1917. október 1-én, Etzel
von Oeringen néven született Németországban, R. Niedhart of Quedlinburg
magántenyésztőnél. Az apja Nores von der Kriminalpolizei, az anyja
pedig Charlotte von Oeringen volt. Vérvonalának megfelelően eredetileg
rendőrkutyának képezték ki Berlinben, majd az I. világháborúban a Német
Vöröskeresztnél szolgált. Gazdája a háború után elszegényedett, így,
mivel nem tudta gondozni a kutyát, az egyik barátjához küldte, akinek
egy kennelje volt New Yorkban. A cél az volt, hogy az állatot eladják az
Egyesült Államokban.
A kutya a Shepherd Dog Club of America 1920-ban, október 15-16 között megrendezett, hatodik éves kiállításán harmadik lett. Laurence Trimble rendező, aki Jean, a Vitagraph Kutya (ez a border collie volt az Egyesült Államok első kutya filmsztárja) kiképzője volt, és Jean 1916-os halála után új kutyát keresett, ígéretesnek tartotta a Etzel-t. Trimble meggyőzte a feleségét, Jane Murfin forgatókönyvírót, hogy vegye meg a kutyát. Etzel a First National Pictures-től új nevet kapott, így lett belőle Strongheart.
Strongheart tökéletes és szigorú kiképzést kapott, ám nem tudott "egyszerűen kutyaként" viselkedni, illetve játszani, ezért Trimble-nek erre meg kellett tanítania őt, valamint szocializálnia kellet az állatot. Ennek során erős kötődés alakult ki közte és a kutya között, akit mindenhová magával vitt. Hosszú időbe telt, de Strongheart végül azt is megtanulta, hogyan játsszon kiskutya módjára. (Vonyítani viszont állítólag nem tudott, ezért a testvére, Flash helyettesítette őt a vonyítós jelenetekben.)
Trimble tehát újraképezte Strongheart-ot, akinek 1921-ben jelent meg az első filmje, The Silent Call címen. Ezt követeően még három olyan filmben játszott, melyeket Murfin írt és Trimble rendezett - ezek a Brawn of the North (1922), a The Love Master (1924) és a White Fang (1925) voltak. Ezeknek a filmeknek köszönhetően vált Strongheart az első nagy kutya filmsztárrá, megelőzve a később nagyobb ismeretséget szerző Rin-tin-tin-t, valamint nagyban hozzájárult a fajtája népszerűsítéséhez. Az utolsó két filmjét, a North Star-t (1925) és a The Return of Boston Blackie-t (1927) már mások rendezték: az előbbit Paul Powell, az utóbbit pedig Harry O. Hoyt. Filmjei népszerűsítése érdekében gyakran turnézott is, beutazva az országot, valamint átadták neki azon városok kulcsait, amelyekben a filmeket bemutatták. Mindenhol róla szóltak az újságok és a rádió, nagyon népszerű volt. A kutya filmjei sajnos szinte kivétel nélkül elvesztek, csupán a The Love Master egy példánya maradt fenn a francia Le Centre national du cinéma et de l'image animée-ben (CNC), valamint 16 mm-es filmről DVD-re vették a The Return of Boston Blackie-t.
A sztársággal együtt járt, hogy Strongheart-nak kellett egy "barátnő", így csatlakozott hozzá Lady Jule mind a filmjeiben, mind a nyilvános megjelenések alkalmával. A két német juhászkutya párosa nagyon népszerű volt, rengeteg rajongóval, és luxusvonattal utaztak. Strongheart-nak és Lady Jule-nak (aki túlélte a párját) számos utóda született - közöttük a legismertebb az unkoája, Lighting volt, és a vérvonaluk még mindig folytatódik.
Trimble képeskönyvet írt a kutyáról Strongheart: The Story of a Wonder Dog címen, amely 1926-ban jelent meg. A könyv azt mutatta be, hogy az állat hogyan érkezett meg az Egyesült Államokba, és miként lett belőle filmcsillag.
Egy filmforgatás során Strongheart véletlenül megcsúszott, megégette magát egy forró lámpával, és az így keletkezett égési sérülések miatt, amelyek nem gyógyultak be, néhány hét alatt tumor alakult ki. A kutya 1929. június 24-én pusztult el. Később, 1960. február 8-án saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-n.
Strongheart többeket is megihletett. A Doyle Packing Company a kutya sikerén felbuzdulva 1932-ben konzerv kutyatápot hozott forgalomba (Strongheart Dog Food), amely még mindig létezik. A Strongheart-tal különleges kapcsolatot kialakító J. Allen Boone, aki egy ideig vigyázott a kutyára, amíg a gazdái távol voltak, két könyvet is írt Strongheart-tal kapcsolatban: először a Letters to Strongheart (1939), majd a Kinship with All Life (1954) című műveket, amelyeknek több reprintje is készült. 2014-ben jelent meg Strongheart: The World’s First Movie Star Dog címmel Emily Arnold McCully gyerekeknek szóló képeskönyve Strongheart-ról.
A kutya a Shepherd Dog Club of America 1920-ban, október 15-16 között megrendezett, hatodik éves kiállításán harmadik lett. Laurence Trimble rendező, aki Jean, a Vitagraph Kutya (ez a border collie volt az Egyesült Államok első kutya filmsztárja) kiképzője volt, és Jean 1916-os halála után új kutyát keresett, ígéretesnek tartotta a Etzel-t. Trimble meggyőzte a feleségét, Jane Murfin forgatókönyvírót, hogy vegye meg a kutyát. Etzel a First National Pictures-től új nevet kapott, így lett belőle Strongheart.
Strongheart tökéletes és szigorú kiképzést kapott, ám nem tudott "egyszerűen kutyaként" viselkedni, illetve játszani, ezért Trimble-nek erre meg kellett tanítania őt, valamint szocializálnia kellet az állatot. Ennek során erős kötődés alakult ki közte és a kutya között, akit mindenhová magával vitt. Hosszú időbe telt, de Strongheart végül azt is megtanulta, hogyan játsszon kiskutya módjára. (Vonyítani viszont állítólag nem tudott, ezért a testvére, Flash helyettesítette őt a vonyítós jelenetekben.)
Trimble tehát újraképezte Strongheart-ot, akinek 1921-ben jelent meg az első filmje, The Silent Call címen. Ezt követeően még három olyan filmben játszott, melyeket Murfin írt és Trimble rendezett - ezek a Brawn of the North (1922), a The Love Master (1924) és a White Fang (1925) voltak. Ezeknek a filmeknek köszönhetően vált Strongheart az első nagy kutya filmsztárrá, megelőzve a később nagyobb ismeretséget szerző Rin-tin-tin-t, valamint nagyban hozzájárult a fajtája népszerűsítéséhez. Az utolsó két filmjét, a North Star-t (1925) és a The Return of Boston Blackie-t (1927) már mások rendezték: az előbbit Paul Powell, az utóbbit pedig Harry O. Hoyt. Filmjei népszerűsítése érdekében gyakran turnézott is, beutazva az országot, valamint átadták neki azon városok kulcsait, amelyekben a filmeket bemutatták. Mindenhol róla szóltak az újságok és a rádió, nagyon népszerű volt. A kutya filmjei sajnos szinte kivétel nélkül elvesztek, csupán a The Love Master egy példánya maradt fenn a francia Le Centre national du cinéma et de l'image animée-ben (CNC), valamint 16 mm-es filmről DVD-re vették a The Return of Boston Blackie-t.
A sztársággal együtt járt, hogy Strongheart-nak kellett egy "barátnő", így csatlakozott hozzá Lady Jule mind a filmjeiben, mind a nyilvános megjelenések alkalmával. A két német juhászkutya párosa nagyon népszerű volt, rengeteg rajongóval, és luxusvonattal utaztak. Strongheart-nak és Lady Jule-nak (aki túlélte a párját) számos utóda született - közöttük a legismertebb az unkoája, Lighting volt, és a vérvonaluk még mindig folytatódik.
Trimble képeskönyvet írt a kutyáról Strongheart: The Story of a Wonder Dog címen, amely 1926-ban jelent meg. A könyv azt mutatta be, hogy az állat hogyan érkezett meg az Egyesült Államokba, és miként lett belőle filmcsillag.
Egy filmforgatás során Strongheart véletlenül megcsúszott, megégette magát egy forró lámpával, és az így keletkezett égési sérülések miatt, amelyek nem gyógyultak be, néhány hét alatt tumor alakult ki. A kutya 1929. június 24-én pusztult el. Később, 1960. február 8-án saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-n.
Strongheart többeket is megihletett. A Doyle Packing Company a kutya sikerén felbuzdulva 1932-ben konzerv kutyatápot hozott forgalomba (Strongheart Dog Food), amely még mindig létezik. A Strongheart-tal különleges kapcsolatot kialakító J. Allen Boone, aki egy ideig vigyázott a kutyára, amíg a gazdái távol voltak, két könyvet is írt Strongheart-tal kapcsolatban: először a Letters to Strongheart (1939), majd a Kinship with All Life (1954) című műveket, amelyeknek több reprintje is készült. 2014-ben jelent meg Strongheart: The World’s First Movie Star Dog címmel Emily Arnold McCully gyerekeknek szóló képeskönyve Strongheart-ról.
Rin-tin-tin
Rin-tin-tin az egyik legismertebb kutya a világon, aki a maga korában
igazi nemzetközi filmsztár volt. 27 hollywoodi filmben szerepelt,
gyakran híres színészek és színésznők oldalán, és nagyban hozzájárult a
német juhászkutyák népszerűvé válásához. Nevét később számos valós és
kitalált kutya "örökölte", köztük Rin-tin-tin több utóda is. Vérvonala a
legrégibb folyamatos vérvonal a fajta történetében, amely
visszavezethető Horand von Grafrath-ig.
Rin-tin-tin 1918. szeptember 10-én, Franciaországban született. 1918.
szeptember 15-én, Lorraine-ben, egy német repülőterének az egyik, a
bombázások által tönkretett kenneljében talált rá az amerikai légierőhöz
tartozó Lee Duncan tizedes egy anya német juhászkutyára, Betty des
Flandres-ra, aki öt kölyköt szoptatott - az egyik kiskutya Rin-tin-tin
volt. (Rin-tin-tin apját egyébként Fritz de la Chasse royale-nak
hívták.) Duncan a kutyákat az egységéhez vitte, és miután a kölyköket
elválasztották, Betty des Flandres-t egy tisztnek adta, három kiskutyát
pedig három katonatársának. Két kölyköt - egy kant és egy szukát -
megtartott, mert úgy érezte, a jó szerencsét jelképezik a számára. A
szuka a Nanette, a kan a Rin-tin-tin nevet kapta (gazdája Rinty-nek
becézte), egy apró, szerencsét hozó francia bábupár után. Tanítgatásuk
során a két kölyök közül Duncan Nanette-et találta intelligensebbnek.
1919 júliusában Duncan a két kiskutyával együtt hazatért az Egyesült
Államokba, ahol Mrs. Leo Wanner-re, egy Hempstead-i, rendőrkutyákkal
foglalkozó tenyésztőre bízta a kölyköket, amíg ő az ügyeit intézte.
Nanette már a hazaút során tüdőgyulladást kapott, ezért Mrs. Wanner egy
másik kölyök szukát adott helyette Duncan-nek, aki két kutyájával
Californiába utazott vonaton. Ez alatt a tenyésztőnél Nanette sajnos
elpusztult, és emlékére Duncan Nanette II-nek nevezte el az új szukáját.
Duncan Los Angeles-i otthonába vitte a két kutyát.
Duncan jól kiképezte Rin-tin-tin-t, azt remélve, hogy kutyája díjakat
nyer majd kutyakiállításokon, így később jól kereshet az állat és
Nanette II kölykein. 1922-ben Duncan részt vett a Shepherd Dog Club of
California megalapításában, amelynek első kiállításán Rin-tin-tin igen
agresszív vérmérsékletről tett tanúbizonyságot, így a kutya bemutatója
nem sikerült túl jól. Ráadásul hazafelé menet Rin-tin-tin-re véletlenül
rádobtak egy csomag újságot, amely eltörte a kutya bal mellső lábát
(gyógyulása kilenc hónapot vett igénybe).
Sérülése után Rin-tin-tin részt vett egy Los Angeles-i német juhászkutya
kiállításon, ahol bemutatta, hogy megtanult igen magasra ugrani, és
ezzel meg is nyerte a versenyt. A nyertes ugrást Duncan egyik
ismerőse, Charley Jones le is filmezte - ezt látva Duncan úgy érezte,
Rin-tin-tin lehet a híres kutya filmsztár, Strongheart utódja. Ennek
érdekében mindent megtett, hogy kutyája filmekben szerepelhessen, de
eleinte csupán szerényebb szerepeket kapott, alacsony költségvetésű
filmekben. Az áttörést az jelentette, amikor Rin-tin-tin a The Man From Hell's River (1922) című filmben egy farkas szerepét vette át (később többször is farkasként vagy farkashibridként kapott szerepeket).
Első főszerepét a Where the North Begins (1923) című filmben
játszotta, és hatalmas sikere volt - egyesek szerint ezzel megmentette a
Warner Brothers stúdiót a csődtől. A következő 24 filmje is igen
népszerűnek bizonyult, és hatalmas hasznot hozott a stúdiónak, emellett
Rin-tin-tin számos reklámban és egy rádióműsorban (The Wonder Dog)
is szerepelt. Filmjei világszerte sikert arattak, és Rin-tin-tin
mindenhol óriási népszerűségnek örvendett (ezt mutatja az is, hogy
rengeteg rajongói levelet kapott). 1929-ben, az első Oscar-díj kapcsán
állítólag ő kapta a legtöbb szavazatot a "legjobb színész" kategóriában,
ám az Akadémia attól tartott, hogy nem fogják komolyan venni, ha egy
kutya kapja az elismerést, így Rin-tin-tin kikerült a jelöltek közül,
hogy egy ember nyerhesse meg a díjat. Rin-tin-tin főként némafilmekben
szerepelt, de négy hangosfilmben is szerepet kapott. (Filmográfiája
megtekinthető például itt és itt.)
Rin-tin-tin-nek és Nanette II-nek legalább 48 kölyke született, amelyek
közül Duncan mindössze kettőt tartott meg, a többieket eladta, illetve
elajándékozta, és a kiskutyák gyakran híres emberekhez kerültek.
Erről az általam nagyszerűnek tartott fajtáról még jóval hosszabban is lehetne értekezni, ám az időmből csak annyira futotta, hogy a legalapvetőbb, illetve a számomra legérdekesebb témák kerüljenek szóba a fent említett blogon - így ebben az írásban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése